Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
Apja (Antipater) egykor támogatta Julius Caesart Egyiptom ellen, maga Marcus Antonius pedig egészen a haláláig barátja volt. (Heródes tíz felesége közül az ötödiket „Jeruzsálemi Kleopátrának” hívták.) Antonius halála után Augustus császárt tisztelte, aki újabb területeket csatolt Júdeához. Talán itt érdemes megemlíteni, hogy Jézus születésekor Augustus (a „mi Octaviusunk”) volt a Római Birodalom császára (élt: i. e. 63. szept. 23-tól i. sz. 14. augusztus 19-ig), s neki volt (az 5.) helytartója a Jézust elítélő Pontius Pilátus. Ahogy a történelmi Kleopátra országát, hatalmát, gyermekeit és magát próbálta kiteljesíteni, a maga sajátos női eszközeivel, fegyverarzenáljával egy alapvetően férfiak által uralt világban, úgy Shakespeare a „saját” mitikus Kleopátrájába elültette az istengyermeket szülő ősanya archetípusának (Szkarabeusz) bogarát. Kleopátra ezúttal sem tudott kilépni szerepéből, „beleragadt abba”. A törvényes véletlen folytán ugyan előre megfontoltan, de hátsó gondolatoktól vezérelve kapták az ikrek a Helios és a Szeléné (Nap, Hold) neveket, de tudtán és akaratán kívül hozta őket december 25-én, Jézus születésének napján a világra. Ha a mester darabjában megtette, hogy a december 24-én született János királlyal, 1166 évvel Jézus születése után eljátszassa (a szó mindkét értelmében) az emberistent, ha megengedte magának azt, hogy egy másik darabjában az i. e. 100-ban született Julius Caesart, akinek szintén voltak emberisteni ambíciói, maga is feláldozzon, akkor ne csodálkozzunk azon sem, hogy abban a darabjában, amely történelmileg időben a legközelebb esik Jézus születéséhez, olyan hősöket keres a hitelesség kedvéért, akik történetesen éppen karácsony napján születtek, de i. e. Az már csak „hab a tortán”, hogy Antipater („Ellenapa” vagy „Nemapa”) fia Heródes, és Kleopátra (Apa Dicsősége) mágnesként maguk köré vonzzák a kor legnagyobbnak nevezett férfiúit: Julius Caesart, Marcus Antoniust és Octaviust, a későbbi Augustus császárt. Van ezek szerint három alfahímünk, egy kiszolgáltatott, de apa által dicsőített istenanya-királynőnk, egy Nap-Holdnak nevezett, fiú-lány ikeristenség jelöltünk és egy Ellenapától született (gyermek) tömeggyilkosunk... De mi lesz? Lesz egy ún. zsidó-keresztény hagyományokon alapuló kultúránk, némi egyiptomi, arab, görög, római stb. gyökérzettel. Lesznek világvallások, kivétel nélkül férfiistenekkel, atyaistenekkel, fiúistenekkel, szentlélekistenekkel, akik nevében, vagy nevüktől függetlenül ölnek, öletnek és persze szeretnek is, vagy szerettetnek... 103
