Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)
Papp Árpád: A Muravidék helye Penavin Olga néprajzi opuszában
(1976 és 1986), Szúnyogh Sándor (1987) és Varga Sándor (1977) munkái szolgáltatták (fenyőlakodalom, szalmás medve és Gergelyjárás), ezekre szövegközi utalást is találunk, míg a többi adat közlőinek nevét, a gyűjtés idejét és körülményeit homály fedi. Arra való tekintettel, hogy a népi kalendárium elsősorban a mezőgazdasággal kapcsolatos megfigyeléseket, javallatokat vagy tilalmakat tartalmaz, felmerült annak lehetősége, hogy ezeket Penavin Olga máskor és másutt talán pontosabb jelzetapparátussal látta el, éppen ezért egy ugyancsak integráló tanulmányhoz, A népi meteorológiai és gazdaregulák a jugoszláviai magyar folklórban címet viselő tanulmányhoz folyamodtam (Penavin O. 1981b.). De erről is - a korábbi kesernyés tapasztalattal azonos módon - a következőket állapíthattam meg: felöleli ugyan az egész esztendőt, de csak igen ritkán fordul elő pontosan datált adat benne. Muravidék esetében négyszer derül ki, hogy egyáltalán honnan származik az adat, bár ebben az esetben is csupán a Muravidék jelenik meg szűkebb meghatározásként. Tétova javaslatok a muravidéki gyűjtés további sorsát illetően - zárszó helyett A leírtak nem változtatják meg a tényeket. Penavin Olga munkabírása példamutató volt és maradt a vidékünkön. Utólag csak sajnálhatjuk, hogy egy ekkora munkabírás a néprajz terén nem termett olyan gyümölcsöket, mint tette azt a tájszótárak esetében. Afelett is csak sajnálkozhatunk, hogy a néprajzi kutatások jelentőségét - vidékünkön kétségtelenül - mára elnyomta az ostobán értelmezett kultúradefiníció. A kis közösségek - a nemzetüktől elszakított nemzetrészek - többszörösen megsínylik vezetőik félrevezetéseit, hangzatos iránymutatásait: a csalóka jövőkép állandó szajkózása a múlt és hagyomány irányából fordítja el arcunkat. Ebben a helyzetben többszörösére nő a jelentősége a múltban, a hagyományos kultúrában élők emlékezete. És megnövekszik azon gyűjtések jelentősége is, amelyek mára több szempontból is megismételhetetlenné váltak, miként Penavin Olga két (vagy három) muravidéki terepmunkája is. Az első gyűjtés óta ötvenkét év, a második óta harmincöt év telt el. Ha magánemberként alkalmam nyílna rá, mindenképpen kiadásra javasolnám az egész anyagot, hogy sok-sok vita útján felpörgesse a szunynyadókat. És hogy - mint minden könyv - szóljon a mának. Amíg van kinek. Ezzel összhangban csak bátorítani tudom muravidéki barátainkat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a kritikai hangvétellel megfogalmazott észrevételek mihamarabb meghallgatásra találjanak, 46
