Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)
Papp Árpád: A Muravidék helye Penavin Olga néprajzi opuszában
a földrajzi és módszertani szempontból pontosan behatárolt értelmezési tartomány az, ami szembetűnik, de azok bemutatásától - számos közös pont ellenére - ugyancsak eltekintenék. Dolgozatom ily módon Penavin Olga muravidéki néprajzi opuszára, a publikált és kéziratban vagy más módon fennmaradt gyűjtésekre, majd ezek utóéletére összpontosít. A kitekintés ilyen mértékű tágítását azért tartom fontosnak és szükségesnek, mert a nyomtatott formában megjelent kutatások áttekintésére tett kísérlet során - hála az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanára, Dr. Láncz Irén segítőkészségének - a hozzám eljuttatott, a Muravidéken végzett terepmunkák feljegyzéseinek röpke áttekintése is jótékony gyanút ébresztett bennem, és a néprajzosok és más terepen mozgók körében bevett módszertan kevésbé egyértelmű részleteinek rekonstruálására késztetett. Penavin Olga és gyűjtései a Muravidéken Szerteágazó tevékenységéről és a „féléletnyi terepmunka” körülményeiről így vall Penavin Olga: »...pályafutásom kezdete óta (1941) gyűjtöm vidékeinken a szólásokat, közmondásokat, azaz egy jugoszláviai magyar közmondásgyüjtemény lebegett a szemem előtt. Évtizedeken keresztül gyűjtöttem és gyűjtöttem rendületlenül...Jártam egyedül, jártam 1-2 diákkal, jártam csoportosan. Ebben a nagyon ősi időben „apostolok lova” szolgált közlekedési eszközként. Egy-egy falu, egy nagyobb terület bejárásakor soha sem voltak fényes körülményeink. A falu jóindulatú emberei segítettek esetleg parasztkocsijukkal. „Az apostolok lovai” azonban mindig készen álltak. Muravidék 23 faluját pl. felülről Hódostól kezdve lassan lecsurogva Hármasmalomig a posta úton gyalog jártam be, mókusok, vaddisznók, nyulak rejtekét zörrentve meg. Útközben gyönyörködtem a természet szépségeiben, az állat- és növényvilágban, a régi népi Irén) ott tanultak, beszélgettek. Bár Csűry Bálint (1886-1941) minden óráján részt vett, sőt a nyelvjárási gyakorlatokat is szorgalmasan látogatta, mégsem tartozott a „népnyelvkutatók” szoros magjához.” Balassa néhány sorral lejjebb jegyzi meg, hogy „a nyelvjárás- és néprajzkutatás Csűry által hangoztatott összefüggése napjainkban senkinél olyan szorosan és szervesen nem kapcsolódik, mint nála.” (Balassa 1998.18) A Penavin által jegyzett nyelvatlaszok sorában az első a jugoszláviai Muravidék tájnyelvi atlasza (Bp. 1966.), hogy ezt gyors egymásutánban a jugoszláviai Baranya magyar tájnyelvi atlasza (Újvidék 1969.), a jugoszláviai székely telepek nyelvatlasza (Újvidék 1978.), a horvátországi (szlavóniai) magyar nyelvjárási atlasz (Újvidék 1984.), a bácskai nyelvjárási atlasz (Újvidék 1989.), majd a jugoszláviai Bánát magyar nyelvjárási atlasza (Újvidék 1995.) kövesse. 40
