Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)
Silling István: A nyelvjárás- és néprajzkutató Penavin Olga professzorról és muravidéki gyűjtéseinek anyagából
Penavin Olga nyelvjárási vonatkozású és egyéb írásainak részbibliográfiáját Csapó Julianna készítette el a Tanárnő 80. születésnapjára {Adatok Penavin Olga bibliográfiájához. In: Hungarológiai Közlemények. Penavin Olga tiszteletére. 1996. 4. sz.). Ezt a munkát, reméljük, a szorgalmas bibliográfus folytatni fogja, s közzé is teszi, hogy mindenki és mindenkor megtalálhassa a félezerre is tehető publikáció között az éppen szükséges írás lelőhelyét, lett légyen szó nyelvjárástanról, nyelvészeti vizsgálódásról, népmesékről, népballadákról, káromkodásokról vagy éppen imádságokról, mert végül ilyen publikációt is felfedeztem a Tanárnő írásai között. Hiszen Penavin Olga tanárnő a hajdani jugoszláviai magyarok minden nyelvi megnyilatkozását vizsgálta eredményekben gazdag tudós pályáján. Muravidéki vonatkozású az az élményem, amikor a Szegedi Egyetem Néprajz Tanszékén tartottam egy rövid előadássorozatot, s Lendvai Kepe Zoltán barátom is a hallgatóm volt. Akkor őt biztattam az archaikus népi imádságok gyűjtésére szülőföldjén, amit sikeresen meg is próbált, közzé is tett kutatótársával, Bihar Máriával az „Ige-mige madárnak szárnya alatt...” című adatközlésben archaikus népi imádságok Hetésből alcímmel a Muratáj folyóiratban 2001-ben (Bihar-Lendvai Kepe 2001) Nos, Penavin tanárnő, bármennyire is mentegetőzött, hogy nem igazán ért, református létére, a katolikusok szent szövegeihez, mégis begyűjtötte, s az alábbiakban közreadott módon dokumentálta az egyik legszebb archaikus népi imádság, a Fehér rózsa, Mária kezdetű ima meglétét és gyakorlatban való alkalmazását, hasznát először éppen Radamoson 1960-ban. Kár, hogy akkor még Erdélyi Zsuzsanna, az első néprajzkutató, aki tudatosan és rendszeresen gyűjtötte az apokrif imaszövegeket, abban az időben fel sem fedezte ezt a műfajt, s így a Tanárnő sem kérdezte ki az imádság szövegét. De Kepe Zoltánék éppen ezt az imádságot találták meg 2000-ben Radamoson is, Zsitkócón is, Gáborjánházán is. Az ő adatközlőik 1908-ban, 1915-ben, illetve 1944-ben, 1959-ben születtek. Penavin Olga radamosi adatközlője pedig 1880-ban született. Itt tehát az imahagyomány négy generáción keresztüli hagyományozódását figyelhetjük meg. Azonban erről az imádságról Kepéék szerint „Horváth István történész naplójában már 1805-ben felbukkan a Fehér rózsa Mária... imádság 27