Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)

Silling István: A nyelvjárás- és néprajzkutató Penavin Olga professzorról és muravidéki gyűjtéseinek anyagából

tudományterület legkiválóbb itteni ismerőjévé lett. Közismert munkabírása, elhivatottság-tudata és a nyelvi értékek tisztelete nem engedte meg számára, hogy az egykori Jugoszláviának olyan magyar nyelvi szigetei, régiói legyenek, ahová ő ne tudott volna eljutni.

Otthon, Debrecen után, valószínűleg a Bácskában érezte magát, Palicson és Újvidéken. De mégsem ez a vidék volt nyelvészeti kutatásainak meghatározó bázisa. Hanem talált egy olyan, a Kelet-Szlavónia hajdani lápvilágába zárt magyar külső nyelvszigetet, három, illetve négy falut - Kórógy, Szentlászló, Haraszti és az Eszékbe olvadó Rétfalu -, melynek lakói a 20. század közepén még mindig a 16. századi nyelvet őrizték, beszélték. A Tanárnő szerint ez a szlavóniai magyar nyelvjárás, amelynek jellemzői a különös hangzás, a sajátos dallam, a ritka hangképzési módok, a régi, megőrzött nyelvi realizációk, a morfológiai, szintaktikai sajátosságok, a lexikális eltérések, a tájszók sokasága, a nyelvhasználat szerkezeti különlegességei, a szövegszerkesztés tájjellege, a női nyelv megléte arra, e nyelvjárás beható megismerésére és feltárására késztette a Tanárnőt. Igaz ugyan, hogy ennek a nyelvészeti munkálkodásnak az eredményét, a háromkötetes Szlavóniai (kórógyi) szótárt megjelenés tekintetében megelőzte A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza 1966-ban (Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest), és A jugoszláviai Baranya magyar tájnyelvi atlasza 1969-ben (Újvidéki Egyetem, Újvidék), de Penavin tanárnő abban az időben már nagyban dolgozott az élete főművének is nyugodtan nevezhető Szlavóniai (kórógyi) szótáron: gyűjtött, jegyzetelt, rendezett, szerkesztett, hiszen 1970-ben már meg is jelent ennek a nemzetközi hírnévnek örvendő regionális tájszótárnak az első kötete az újvidéki Forum Könyvkiadónál, de a budapesti Akadémiai Nyomda nyomásában. A megannyi mellékjeles nyelvjárási szöveget, mint amennyit a Szlavóniai szótár tartalmaz, abban az időben elképzelhetetlen volt másutt kinyomni. S az előkészítés munkái is éppoly sok időt vettek igénybe, gondoljunk csak arra a jó fülre, amely a nyelvjárási ejtés árnyalati különbségeit is észleli, regisztrálja; isten tudja, hányszor kell visszahallgatni a magnófelvételt, hogy a lejegyzés pontos és ejtéshű legyen. Tehát bátran állíthatom, hogy Penavin Olga fő kutatási területét, amelyre hosszú élete során vissza-visz-24