Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
"Igét őrizve" a Muravidéken (Szilágyi Domokos költészetének "kisebbségi" vonatkozásai)
as, 70-es évek anyaországi magyar irodalmában az avantgard alkotások az irodalom peremterületén léteztek, a kisebbségi magyar irodalmakban, talán mert a világirodalmi tájékozódás igénye erősebb volt, az avantgard irányzatok és a formabontó kísérletezések is előbb teret nyertek. Ez a jelenség kezdett eluralkodni a vajdasági (pl. Új Symposion), az erdélyi és a felvidéki magyar kisebbségi irodalmakban, hasonlóképpen az éppen kibontakozó szlovéniai magyar irodalomban is. S itt egy rövid kitérőt kell tennünk. A 30-as évek, a kezdetek után a muramenti magyar irodalom, vagy ahogy „hivatalosan“ nevezzük, a szlovéniai magyar irodalom a hatvanas és hetvenes évek elején kezdett kibontakozni. A kezdés itt sem volt könnyű, ahogy sehol az utódállamokba szakadt, a kisebbségi/nemzetiségi címszó alatt kibontakozó magyar irodalmak egyikében sem. Erdély talán ebben egy kicsit kivételnek számít. Itt a hagyománnyal nem volt nagyobb gond, az irodalom műhelyei, intézményei is megvoltak. Nem így más, határon túli területeken (pl. a Felvidéken és a Vajdaságban), ahol a hagyomány mellett a következő példa is hiányzott. A legnyomorúságosabb helyzet természetesen a kisebbségi állapotokon aluli helyzetben volt észlelhető: ott, ahol ténylegesen a semmiből kellett szellemi közösséget, kulturális közeget teremteni. Ott, ahol a szellemiség kialakításához maradéktalanul szükséges értelmiségi réteg egészében hiányzott! A Trianon után elcsatolt terület, amikor még 12-15 ezer főt számláló magyarsága, maradék, vagy éppen felnövekvő, főleg pedagógusi-tanítói pálya körül alakuló értelmiségije számára az élő hagyományt, Vlaj Lajos „mozgalmi“ költészete, és valamelyest a még élő népköltészet jelentette. Az előbbinek inkább „útmutató“ szerepe volt, mozgalmi ember lévén a hatalmi szervek a 60-as években „osztályharcos hűségét“ kötetben eddig még nem jelent verseinek kiadásával kívánták kárpótolni. Tragikus sors volt az övé is, hiszen a szocreállal való frigye teljes elnémulását eredményezte. A Tavaszvárás írói nemzedéke, felbátorodva az ő példáján a 60-as évek végén könyvkiadási terveket kezdtek szövögetni. Az avantgárddal megfertőzött Szúnyogh Sándor muravidéki költőt a határon túli magyar irodalmak élénken érdekelték, különösen a vajdasági magyar irodalom új kísérletezői, az avantgard jegyében megtermékenyülő hagyomány vonzotta. Az alkotók, akik közül néhánnyal személyes, baráti kapcsolatot is sikerült teremtenie (pl. Fehér Ferenccel, Szombathy Bálinttal, Sziveri Jánossal, Tolnai Ottóval és Ladik Katalinnal) az európai és a világirodalmi tájékozódás igényét hozták Szúnyogh Sándor alkotásaiban a szlovéniai magyar irodalomba. Van egy maradandó, ma már irodalomtörténeti szempontból is értékes emlék a Prófétából: Szúnyogh Sándor Igét őrizve című versének mot-85