Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

"Forog a rabkerék újra, újra…" (Vlaj Lajos rabverseinek motívumvilága)

lista az említett bevezetőben a verseskönyvek esetében szokatlanul hosszan időzik a költő mozgalmi tevékenységénél. Száma véve a költő munkás-származását, szociális helyzetét, a szlovén baloldali aktivistákhoz fűződő kapcsolatait, amiért - tudjuk a területet visszafoglaló, illetve ahogy az előszóban több esetben is „megszállókként“ emlegetett magyar hatóságok - elsőként tartóztatnak le. Vlaj költészetét - számon kérve Vlajon a forradalmár költői magatartást és szerepet - ekképpen jellemzi: „Vlaj költészetéből sajátságos belső élete tükröződik. Őt nem számíthatjuk a kimondottan forradalmár költők közé, mint akik a múltból az orosz proletár forradalom és a mi (értsd: jugoszláv, illetve szlovén) szabadságharcunk idejéből sorakoznak elénk... Az emberre úgy hat mintha távol állna az eseményektől és hogy ezeket nem is érti. És mégis tanulságot lelünk verseiben, különösen azokban, amelyeket a megszállás idején, valamint a börtönben írt arról, hogy az események őt mélyen megrázták...“ Más helyen Vlajt a szubjektív, én-költészete kedvetleníti el. „Tele van egyszerű gyermeki szeretettel anyja, apja és rokonai iránt és sokszor nem lehet szabadulni attól a benyomástól, hogy gondosan őrzött emlékkönyvben lapozgatunk, (amelybe Vlaj Lajos legbizalmasabb verseit, gondolatait és kívánságait írta.). Összefoglalásképpen pedig: „És ha így is van, ez is költészet, a régi napok intim költészete, az öröm és a keserv költészete és nem a nagy forradalmi lendületek költészete...“ (Kranjec: 1961.12.)

Summa summarum: a közéleti szerepet is vállaló költőtől a pályatárs közéleti, vagy a háború utáni költészeti eszményhez hű, alkalmi verseket várt volna. Olyant, amit a munkástribünön is el lehet mondani, amivel az osztályharcot szolgálja. Ezért a csalódott hang. Példaként talán éppen annak a partizánköltőnek a versei lebegtek az irodalompolitikus-ideológus előtt, akinek Vlaj - kötve hihető, hogy nem külső ösztönzésre - több versét lefordította. Karel Destovnik Kajuhról partizánköltő írja az Egy elesett partizán anyjához című versében:

Olyan legény lett, hogy hegyeket döntene.

Hazája ha hívta sohasem mondott nemet.

És amikor tőle utoljára elköszönt,

Valami azt súgta: Ne búsulj, visszajön.

Most a szél széthordja utolsó szavait Finoman figyelj, hogy meghalljad hangjait:

„ Tudod édesanyám, az élet olyan szép, de amiért meghaltam, még egyszer meghalnék. “

(Ford. Vlaj Lajos)

77