Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A Halicanumi üzenet a tér és az idő pecsétjével (Helyi történelem és lokálpatriotizmus a szlovéniai magyar irodalom kezdeti szakaszában)
képek nem egy esetben fanyar vagy ki nem mondott, csupán érzékelés határát súroló illúziói a vak lokálpatriotizmus legyűrő érzéséhez vezethetnek. S a nyelv, vagy még inkább a nyelvezet? Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk! Közhelynek tűnik, de le kell szögezni: a szlovéniai magyar irodalom anyanyelve a magyar lesz és az is marad. A kategorikus állítás mögött olyan, ki nem mondott, de az irodalom nyelvének a trivialitását hangoztató kritikai alapelveknek mondunk ellent, amelyek az utóbbi időben lépten-nyomon jelen vannak. A kisebbségi irodalmaknak legfőbb identitása, egyértelmű fogódzója éppen a nyelv. Ebbe kapaszkodunk, mint nagy bujdosó költőnk, Wass Albert: védte foggal, körömmel, „vad dühvei és örömmel“. Mert tudjuk: „valami mindig megmarad“, ez a harc és ez a küzdelem nem érhet véget soha. S így lesz ez mindaddig, míg el nem hagyja ajkunkat „utolsó jussunk“: a Szó. Források: Bence Lajos: írott szóval a megmaradásért. Hazánk, Győr-Lendva, 1996. A Szúnyogh Sándor és Varga József címszavak alatt. Tavaszvárás. (Antológia. Előszó Palkó István) Murska Sobota. Pomurska založba, 1972. Szúnyogh Sándor: Halicanumi rapszódia. Újvidék, Fórum-Szlovéniai Magyar írócsoport. 1991. Varga József: Konokhit. Lendva, Szlovéniai Magyar írócsoport, 1992. Vlaj Lajos: Versek. Murska Sobota, Pomurska založba, 1961. 75
