Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

A kétnyelvű oktatás problémái Szlovéniában

folyamatos nyelv- és önazanosság vesztés magyarázza. A központi irányításnak alávetett pedagógiai gyakorlat ugyanis - előbb a proletár internacionalizmus, majd pedig a jugoszláv eszmeiség terjesztése végett - csekély figyelmet fordított az öntudati nevelésre, azt a nyelvi neveléssel egyenlítve ki, s mint azt már jeleztük, a többségi nemzet nyelvének és kultúrájának elsajátítását tűzve ki elsőrendű pedagógiai célnak. Holott az identitástudat kiépítése a családi nevelés mellett az oktatásügyre háruló legfontosabb feladat. A Muravidéken tapasztalható nagyfokú identitás vesztésből pedig az a következtetés vonható le, hogy a konyhanyelv színvonalú nyelvi „képzés“ sokkal inkább rossz értelemben vett nyelvművelés, legföljebb fakultatív nyelvoktatás. Ehhez mér-hetőek az eredmények is. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a 60-as évek közepéig az itteni magyarság körében egyetlen egyetemi végzettségű szakember sem akadt, a családi öntudatnevelés pedig a vegyes házasságok miatt - ritka kivételektől eltekintve - úgyis lehetetlenné vált, akkor a kétnyelvű oktatás sikerességéről is beszélhetnénk. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy a hazai egyetemekről kikerült reálértelmiségi szakmai szempontból analfabétának tekinthető. Ezzel azonban ismét csak elodáznánk a probléma megoldását, és azoknak a rövid távú megoldásoknak a számát szaporítanánk, amelyek eddig sem bizonyultak megfelelőknek. A tabutémaként kezelt kétnyelvű oktatás gyökeres átalakítására az erősen megosztott nemzetiségi politika és az oktatásügy miatt pedig még néhány évig várni kell. A folyamat felgyorsítását az idén elfogadott új oktatási törvény is gátolja, mely a nemzetiségileg vegyesen lakott területen a „védettségnek“ örvendő kétnyelvű iskolák mellett magániskolák nyitására nem ad lehetőséget.

E sorok írója is osztja azt a kényszeredett, de a jelen pillanatban egyedül elfogadható véleményt, mely szerint csak a kétnyelvű oktatásnak van ma már a Mura-vidéken jövője (vö. Bokor 1999). A jelenlegi oktatási status quo azonban szükségképpen gyors modernizációra, változtatásra szorulna. A kétnyelvű oktatásra lidércnyomásként ránehezedő politikai megoldások helyett immár az anyanyelvi képzésen alapuló oktatási formát kell előnyben részesíteni, kiegészítve - a nemzettudatot erősítendő - történelmi, földrajzi, művészeti és hungarológiai témakörökkel.

37