Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

A szlovéniai magyarság

városba költözés azonos volt a magyarság kulturális központjába való áttelepedéssel. Nem így a volt Muraszombat járásban, ahol a határ menti kis tele-pülésekből a járási székhelyre való költözés a távolság és a város szinte teljes elszlovénesedése miatt egyenlő volt a Szlovénia belsejébe költözéssel. Lényeges változást gazdasági téren a szlovéniai magyarság esetében a rend­szerváltás sem hozott. A fő problémát a tőkehitelek iránti bizalmatlanság és a vállalkozói kedv hiánya jelenti. Egy-két kivételtől eltekintve a szlovéniai ma­gyarság a gazdasági kilátást nélkülöző önellátásra rendezkedett be. 7. Záró megjegyzések 7.1. A kisebbségi jogok és az asszimiláció A kárpát-medencei magyarok közül a szlovéniai magyarság köreiben ural­kodó asszimilációs trendek meglepő hasonlóságot mutatnak a burgenlandi magyarokéval. Sajnos, mindkét népcsoport esetében hasonló, negatív folyama­tokról beszélhetünk. A Trianon utáni időszakban ugyanis a 20 ezer főnyi ma­gyarság mára felére csökkent, a hivatalos statisztikák meg még ennél is keve­sebbről szólnak. A tízéves időközre eső beolvadási arány az utóbbi 30-40 év­ben két számjegyűre duzzadt (10-13 százalék). A demográfiai vizsgálódások kimutatták, hogy e nagyfokú lakosság fogyatkozást főleg három tényező vált­ja ki. Első helyen mindenképpen a kedvezőtlen népszaporulatot kell emlí­tenünk. (A magyar lakosság korfája ugyanis jóval meghaladja a kritikusnak számító 100-as értéket, 1981-ben már 130 fölé emelkedett.) Az öregedési index mutatói a lakosság elöregedéséről beszélnek, s már a természetes reprodukció sem biztosított. A második helyre a természetes asszimiláció, harmadikra pedig a már említett kivándorlás kerül. A kedvezőtlen depopuláció okait kutatva a szakemberek első helyen a ked­vezőtlen gazdasági helyzetet említik. Ez azonban csak részben fogadható el, hiszen a 60-as évek végétől tapasztalható viszonylagos jólét a természetes asszimiláció másik melegágya. Ez ellen már nehezebb megtalálni a megfelelő módszert. Az 1994 végén megtartott választás az eddigi, inkább járásnak (akár kis tar­tománynak) nevezhető „községeket“ az eddiginél jóval kisebb egységekre ta­golta. Új községet alapíthatott minden olyan település, akár önállóan is, amely rendelkezett a minimálisnak számító ötezres lélekszámmal (egyes esetekben ennél kevesebb is elegendő volt), és hozzá a közigazgatási infrastruktúra alapvető kellékeivel (pl. posta, bank, anyakönyvi hivatal, egészségügyi állomás). Ezzel összhangban az eddigi lendvai, illetve muraszombati község „kétnyelvű területén“ (etnikailag vegyesen lakott terület némi magyar több-26

Next

/
Oldalképek
Tartalom