Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
Azonban újabb változás történt 1971-től. Ekkor ugyanis a lap „bázisközeibe“, Lendvára került. A szakember-probléma azonban még két évig aktuális maradt, s ekkor sikerült ismét az újságírók számát a minimális kettőre emelni. A lap az 1975-ös év után kezdett nagyobb lépésekkel haladni és fejlődni. Akkor új munkatársakat kapott, és hat oldalra bővült. Az oldalszám növelése kétségtelenül a lap tartalmi bővülésével járt együtt. Az 1974-es 4,4 oldalas átlagterjedelem 1977-re 7,3 oldalra emelkedett. A tartalmi és mennyiségi változások természetesen az olvasótábor párhuzamos növekedését eredményezték. Számokkal kifejezve: míg a Népújságnak 1970-ben csupán 740 rendes előfizetője van, addig ez a szám 1977-ben ezerrel lett több, szám szerint 1 740. Az arányok szemléltetésére nem árt még egy statisztikai adatot felhozni: az 1981-es népszámlálás adatai alapján az előfizetők és a szlovéniai magyarság számarányának összevetése azt mutatja, hogy 4,5 magyar lakosra jut egy példány. A nyolcvanas években ez a számarány lényegesen nem változott, ami arra enged következtetni, hogy lényegesebb minőségi változás sem történt a lap színvonalában. A felelős szerkesztő tisztában volt azzal, hogy a lap a munkatársak legnagyobb igyekezete mellett sem képes kielégíteni a magyarság tájékoztatási szükségleteit és igényeit, ezért a lap tartalmi koncepcióját úgy próbálták megfogalmazni, hogy „legalább nagy vonalakban tájékoztasson a lendvai és a muraszombati község időszerű társadalmi, politikai, gazdasági és művelődési eseményeiről, amelyek érintik a magyar nemzetiség tagjait“.13 Az oly sokat hangoztatott nyelvmegőrző szerepnek is csak részben tudott eleget tenni a politikai frázisok és a steril ideológiai terminológia miatt, nem is beszélve a töméntelen nyelvi botlásról és dagályos, körülírással túlbonyolított fogalmazásról. Elemző, kritikai élű cikk, illetve glossza vagy esszé szinte ismeretlen fogalomnak számítottak a lap életében. Némileg változott a helyzet a nyolcvanas évek végén, amikor a Népújság tájékán is szabadabb szelek kezdhettek fújdogálni. Az első figyelemre méltó lépést a régi újság-jellegről a reviális, s ezáltal „kezelhetőbb“ formára való áttérés jelentette. Az áttörésre azonban 1993-ig kellett várni, amikor a Magyar Tájékoztatási Intézet megalapításával a független sajtó gazdasági feltételei megteremtődtek. E lépés a „dúló“ privatizáció miatt vált szükségessé. A szlovén tájékoztatási vállalattól (VENERA) való elszakadás és az önálló Magyar Tájékoztatási Intézet megalapítása - így utólag - jó döntésnek bizonyult. Az intézet és a Népújság olyan infrastruktúrára (számítógépes szedés és tördelés stb.) és szellemi kapacitásra (fiatal újságírógárda) tett szert, amely révén az ezredfordulón túl is független és megjelenik. A Népújság 1995 őszétől hetente 1800 példányban, 24 oldalon, színes borítóval, új köntösben jelenik 18
