Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
egyház. Nem is beszélve arról, hogy a vidék magyarellenes papsága, az elszakadást szorgalmazó hírhedt Klekl plébános az alsólendvai fára tőszomszédságában lévő Cserföldön (Crenšovci) tevékenykedett. Helytörténeti források feljegyeztek egy olyan esetet, melyhez hasonló több is akadhatott. A délszláv államban az alsólendvai és a dobronaki hívek a megszállás 22 éve alatt rendre megünnepelték augusztus 20-át, Szent István király ünnepét. Ez ellen lépett fel 1933-ban előbb a központi Slovenec című lap, majd néhány héttel később a cserföldi megjelenésű Novine, melynek egyik szerkesztője éppen Klekl József plébános volt, provokációként értelmezve a „többségi“ szlovén hívekkel szemben az ilyen eljárást. „Érvelésük szerint a lendvai és a dobronaki plébánia hívei nagy többségükben szlovén (nemzetiségűek) és ezért nem (...) jogos a magyarok Szent István-napi ünneplése.“8 A hirtelen arányváltozást természetesen az 1931-es népszámlálási adatok meghamisításával érték el a hatóságok. Csak ezzel lehet magyarázni a tíz évvel ezelőtti magyar hívek számarányának csaknem felére csökkenését. Ennek bizonyítására elég az 1961-es összeírás adatait felhozni. Ekkor a lendvai plébánia területén 5 951 magyar nemzetiségű katolikus vallású hívet írtak össze. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések és az ideológiai kiközösítő magatartás lassanként azt okozták, hogy a muravidéki magyarságból a második világháború után csupán egy magyar származású papnövendék került ki. A szlovén papság ugyan mindent megtett, hogy a magyar fárákba a magyar nyelvet megfelelő szinten elsajátító káplánokat küldjön, de az eredmény így is lesújtó, és továbbra is kétnyelvű oktatáshoz hasonló horderejű problémának számít a muravidéki magyar kisebbség hitélete. Míg ugyanis a felvidéki, az erdélyi és a vajdasági egyházak öntudatőrző és nevelő tevékenysége, szerepe vitathatatlan tény, a szlovéniai magyarság esetében azonban, sajnos, lelkészeinek túlnyomó többsége szlovén nemzetiségű, a kevés kivételt képező magyar nemzetiségű pedig szlovén teológiai egyetemre járt, így a magyar egyháztörténeti értékeket szlovén műveltsége jóvoltából már nem is ismeri. Az öntudatra való nevelés szerepe ily módon teljes mértékben kiesett a „látókörükből“, s ha volt is, az elhanyagolhatóan csekély mértékű.9 15
