Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
Göntér Endre középkori „freskói“ (A Deuecher-ciklus és előzményei) Mottó: Minden egyszer létezett jóban és a rosszban, Deuecher úgy maradt ahogy volt a múltban. (Milan Vincetič) Göntér Endre festészete nem problémátlan feltárulkozás, képeit elsősorban nem gyönyörködtetési szándékkal festi, egyszóval mondanivalója van, ezért gondos és körültekintő elemzést igényel a tárlatlátogatótól. Elöljáróban azért szándékoztunk mindezt elmondani, mert nem szerettünk volna olyan helyzetbe kerülni, mint az a szombathelyi újságíró, aki a sötét tónusú képekben a jugoszláv háború borzalmait vélte felfedezni az egyébként középkort megidéző festményeken. E rövid bevezető után álljon itt néhány életrajzi adat, csak a legszükségesebbekre figyelve, a festő opusának legfontosabb állomásaira. Dobronakon született 1949-ben. A Maribori Pedagógiai Akadémia Képzőművészeti szakán szerzett oklevelet. A 70-es években tagja volt a 676- os művészeti csoportosulásnak, amelynek tagjait a nemzedéki hovatartozás mellett törekvéseik rokonsága is együvé kovácsolt. Számos müvésztelepen vett részt, önálló és közös tárlaton állított ki, jelentős díjakat is nyert. Jelenleg a Vestnik című hetilap műszaki szerkesztője. Muraszombaton él, itt is alkot. A Deuecher (Devecser, Devecserfalva)címü ciklus elemzése előtt egy kis kitérőt haladéktalanul kell tennünk, megvizsgálandó a ciklus előzményeit. Szögezzük le: nem új dolog Göntémél a múlt felé fordulás, amely általában eddig az ökológiai problémákkal együtt látható a festő korábbi müvein a 80-as évektől. Példának okáért hadd említsük a Fészkek című ciklust, amely az elveszett idilli táj jelképévé válik, maradéktalan tartozékával, a gólyával. Látszólag idillikus hangulatú tájképeket fest a művész, amelyek saját háttérükké válnak, mihelyt a kép síkján elnyerik véglegesen is helyüket. Mert közben jelentős metamorfózison esnek át ezek a hangulatok, élmények. A legtöbbször az történik, hogy a legidillibb táj is saját ellentétébe változik át, mihelyt sötét keretet kap, vagy zavaró formájú „csomagoláson“ esik át, egyszóval a kény-126
