Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)

Lendva és Zágráb között

Gábor Zoltán kötődései

Gábor Zoltán Zágrábban élő lendvai festőművész. E kijelentés mögött nem csak az oly sokszor és sokat hangoztatott közép-európaiságot kell látnunk a multikulturalitás kétségtelen előnyeivel, hanem a „háromszöget“, (a mértani fogalomkör használata Gábor esetében kötelezőnek tűnhet), a hármas kultúrkört, ha úgy tetszik identitásra való kitárulkozást is. Ez a látszólagos szétfeszítettség azonban Gábor vallomásainak tükrében tragikus felhangokkal teljes. A gyermekkor lázai, a serdülőkor és az ifjúkor megpróbáltatásai, a letelepedés és az oly sokat vágyott haza megtalálásának a vágya, s a végső hazatalálás reményének a szertefoszlása - olyan témák, melyek egy termékeny festői pálya mérföldkövei. Természetesen könnyű volna besorolni őt azon az örökifjú képzőművészek közé, akiket az experimentumok, az állandó nekirugaszkodások és a „másfélén/másképp“ állandó nyugtalansága, a tökéletes forma keresésének a vágya hajtja. Gábor nem ilyen: őt nem a keresés, hanem az eredmény, a megtalált hang, a legkisebbre csökkentett, a motívumok és a témák tekintetében már-már „szűkszavúsággal“ is vádolható szín és motívum - műszóval élve, minimális eszköztár alkalmazásával - , de annál művesebb kidolgozottság jellemző, a tiszta fogalmazás és motívumhasználat, ahogy azt szóban is megszokhattuk tőle.

A pályaív megrajzolásánál nem szükséges a méltatónak különösebb kitérő megjegyzéseket tenni, az értékre irányuló, az emberi jóba és az emberiességbe vetett megingathatatlan hit elkötelezettje Gábor. Ez a fajta nyílt, de pátosztalan angazsáltság - s ez a fogalom Gábortól egy cseppet sem idegen! -, teszi a festőművészt a XX. századi magyar (kis túlzással közép-európai!) festők között is különleges helyre. A változatosnak nem, inkább a klasszicizálásra mutató hajlamosság miatt (portrék, csendéletek, architektúrák) egyedisége, a XIX. század nagy tájképfestő és portréfestői hagyományainak követőjét láttatják Gábor vásznain. A freskók és a történelmi tablók még korábbi - a történelem előtti időkig - „időtlenségig“ nyúlnak vissza. Ilyen a szülővárosnak, Lendva történetének a „megkonstruálása“, melynek - Gábor vallomásából tudjuk - , mint megannyi más, történeti témájú „kép-tanulmányának“ is a Feszty-körkép a fő ihletője. A fönti utalásszerű megállapításokból kifolyólag nem volna szerencsés olyan skatulyába elhelyezni, amelybe nem tartozik. Annyit azonban elmondhatunk, a művész pályának az általános emberi tartalmakat és értékeket, a közönyt és a elbürokratizált világ ellentmondásait, csapdáit és kelep-124