Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)

hogy dédapjának, Zrínyi Miklósnak, a törökverő szigetvári hősnek emlékművet állítson benne. Vagy amint ő maga fogalmaz, hogy „bővüljön jó híre.“ A Csáktornyái Zrínyi Miklós nagy kiterjedésű szlavóniai, és az Adriáig nyúló birtokai a betörő török hordák állandó zaklatásai miatt alig művelhetők. A végleges leszámolást a törökkel a nemzeti összefogásban látta. A szigetvári hősök erkölcsi győzelme, a többszörös túlerőben lévő török csapat szétzúzása is az összefogás, Zrínyi harcosainak hazaszeretete és fegyelmezettsége által sikerülhetett.

Zrínyi eposzát az elmúlt negyedfél század alatt sokan és sokféleképpen méltatták, egyben azonban az utóbbi időkig egyetértettek azok, akik nyelvistilisztikai elemzésnek vetik alá az eposzt. Nevezetesen, hogy darabos, nehézkes a nyelvezete, a verselése sántít. Ettől függetlenül rendkívüli hely illeti meg az eposzok népes családjában, s erre Szerb Antal figyelmeztetett századunk 30-as éveiben. Szerb szerint a Szigeti veszedelmet „olyan valaki írta, aki maga is benne van az eposzban, aki maga is epikus hős.“5

„Valami nyers egyszerűség, harcos igazságszeretet mindig keresztültör a barokkos dekorációkon, megcsap bennünket... a reális emlékeiben mihozzánk nyúló magyar történelem.“ S ha ezt a szemléletet kiterjesztjük az eposz nyelvinyelvezeti jellemzőire is, akkor a „felszínes zenei dekorációs hatásokon túl“, a stílus „belső követelményeit“ vizsgáljuk, kiderül, hogy a magyar irodalomban ő az, aki nem fecseg, nem beszél feleslegesen. Az igazi művész kompozícióban ismerszik meg - Írja Szerb Antal - és éppen abban a tömörségben, mely Arany Jánosig páratlan a magyar irodalom történetében.6

S most nézzük Zala művészetét. Nem más, mint az itt már emlegetett Rodin, a francia szobrászat kimagasló alakja az induló Zala Györgyöt „istenáldotta művésznek“ nevezi, mert müveiből kiérzi a technikai készségen és biztos jártasságon túl, a művész lelkét - elválasztva a mesterembertől a művészt.7

Zala György óriási akaraterővel, magas technikai tudás birtokában attól tudott felülemelkedni az egyébként szigorú klasszicista kötöttségeken, a klasszikus szabványszerüségen, hogy végig belső harcot folytatott a formával, s önmagával. Ebből, a barokk eposzokból jól ismert, heroikus küzdelemből, mint Zrínyinek, mint „a szép megbabonázottjának“, Zala Györgynek is kijárt. Vállalt küzdelem volt ez a formával, a klasszicizmussal, melyet nem csak kötöttségként, béklyóként kell felfognunk, hanem a teremtő ihletet folytonosan lázban tartó, ösztönző erőként.

Hogyan is írja Goethe, a németek zseniális költője a Természet és művészet című versében?

118