Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)

Zala György barokk lelke

Hamvas Bélától tudjuk: a peremvidék és az átmeneti sávok kedvező és előnytelen sorsformáló, sorsot befolyásoló hatásúak. A Mura-táj sem mentes ettől a befolyástól. Nem is annyira a történelmi-társadalmi, az etnikumok (szlovén-magyar) érintkezési területét jelző műveltségből, illetve mentalitásbeli-mássági tényezők behatásával kell elsősorban számolnunk, hanem avval, amiről a filozófus beszél, és amit a modem művészetszociológia, illetve -pszichológia archetípusnak nevez. Az említett sáv (a Muravidékkel és Muraközzel) ugyanis egybeesik Hamvas „Öt géniuszának“ a délit és nyugatit (délnyugati) elválasztó archetípus-sávjával. Az átmeneti sávok mindig is különös lehetőséget rejtegetnek, de sok veszély forrását is - mondja Hamvas, majd kifejti: mert a magyarság kiválóságai számára életlehetőségként adódó öt archetípus csak a legritkább esetben kapcsolódik egységesen és harmonikusan egymáshoz. S ebből azt a következtetést vonja le, hogy „Magyarországon könynyebb elveszni mint egyebütt“. S hogy mi az archetípus funkciója? Hamvas szerint nem kevesebb mint az, hogy az ember számára megadja „az életcél realizálásához szükséges tulajdonságot“. A túlzottan favorizált, illetve túlzottan háttérbe szorított archetípusok „életzavart“ okozhatnak, mely enyhébb esetben csak feledékenységben és szórakozottságban mutatkozik meg, súlyosabb esetekben pedig mániát, üldözést, hatalmi ösztönt, meghibbanást és teljes összeomlást is okozhat.1

Mánia, idegesség, zaklatottság, túlzott érzékenység... - olyan fogalmak, amelyek évszázadok óta megszokottaknak számítanak a művészet pszichológiában, az alkotás lélektannal foglalkozó tudományban. Amikor ugyanis arról töprengünk, hogy mi az oka annak, hogy szükebb hazánk, szülőföldünk, a Mura-menti táj annyi jeles alkotót adott a világnak - filozófiai, pszichológiai és művelődés-szociológiai szempontokkal támasztva alá feltevéseinket - a fontiekhez hasonló fejtegetésnél kötünk ki. Itt kell megemlítenünk, hogy Lendva, vagyis a történelmi Alsólendva az átlagosnál lényegesen több jeles személyiséget, írót, de még több képzőművészt adott a világnak. Zala Györgyöt, Pandur Lajcsit, Dervarics Kálmánt, Hadrovics Lászlót, Pataky Kálmánt és Gábor Zoltánt.

Gábor Zoltán lendvai születésű festőművész is a „génius locit“ veszi vallatóra, amikor a lendvai képzőművészek nagy számán töpreng el. „Lendva idillikus hangulatú tájának színpompájában gazdagon változékony, vizuális szenzációi rögzülnek az emlékezetben, s rárakódnak a gyermekkor minden öntu-116