Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
kozik az olvasóval. Ez a kompromisszum azonban akkor válik tarthatatlanná, amikor a kritikára is kiterjeszti: „Ha ezzel a nézőponttal közeledünk az itteni irodalomhoz, akkor tesszük ezt reálisan, s mindjárt lehalkulnak kritikai ellenvetéseink is, s emlegetjük mindjárt a provincializmust és egyebeket...“ Ebből egyenesen következik, hogy az affirmativ, a megerősítő kritikát részesíti előnyben a szelektálóval és bírálóval szemben. Hogy mennyire volt helyes ez a szempont, hogy mennyire bátorította fel a tehetségtelen írókat, s mennyire nem segítette a kezdőket a buktatók kikerülésében, azt így utólag nem érdemes firtatni. A Tavaszvárás-nemzedék írói a 70-es években kitöltötték az évi - egy kiadványra méretezett - kiadói tervet: a közös antológia irodalmi anyagán kívül Szúnyoghnak és Szominak egy, Vargának pedig két kötete jelent meg. így valóban helytálló az a megállapítás, mely szerint a szlovéniai magyar irodalom munkásai ebben az időszakban elsősorban könyvekben „léteztek“, s kevésbé voltak jelen az időszakos sajtóban. Ez a ellentmondás mélyebb problémákat is felvetett. Olyanokat, amelyek ennek az irodalomnak irodalmi rangját kérdőjelezték meg. Ezek között elsősorban a kritika írás hiányát kell említenünk, mely az ismertetésnél nem jutott tovább, pedig hát lett volna mit fölmérni, bírálni is. Irodalmi folyóirat híján pedig az alapvető kiválasztódás sem valósulhatott meg. Ilyen viszonyok természetszerűleg kedveznek az elszigetelődésnek. Talán ilyen megfontolásból született meg a kiadóház szerkesztőinek a fejében egy közös irodalmi antológia gondolata. Ez a kiadvány kettős célzattal készült: egyrészt elősegíteni a Mura-táji írók bekapcsolódását a magyar irodalom nagyobb áramköreibe, másrészt megjelenés a kötetnek még nem örvendő íróknak. A nyitás az anyaország irányába történt, mégpedig a két szomszédos megye, Vas és Zala felé. Az összhang című antológia így lett a szlovéniai magyar költők, valamint Vas és Zala megye verselőinek első és mind a mai napig utolsó közös antológiája. Ekkor 1979-et írunk, s bár a szlovén Alkotmányban már szerepel a különjogok alatt az anyanemzethez fűződő kapcsolat, különböző hivatalnoki zárak miatt azonban még mindig nem válik lehetővé e fontos jog gyakorlati megvalósítása. Talán ezzel magyarázható a szerkesztők öröme, akik úgy érzik, „mintha láthatatlan kezek felszedték volna a szellemi határkarókat“, s a közös szellemi haza, vagy a „haza a magasban“ felemelő élményét először érezhették meg írók - a határon innen és túl - egy antológia kapcsán. Az összhang antológia második kötete is a kézfogás reményében készült, a muraszombati Pomurska založba könyvkiadó ösztönzésére, kezdemé-110
