Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
Hasonló módszer alapján alakult meg a tényleges teendők szervezeti megvalósításából nagy szerepet vállaló, és a kitűzött feladatok gyakorlati megvalósításában is szerepet játszó politikai szerv, a végrehajtó tanács. Ez utóbbi munkáját a különböző szakbizottságok segítik. Új elem, hogy az érdekképviselet szerepvállalása az oktatásügyi és művelődési kérdéseken kívül a gazdasági élet területére is kiterjedt, beleértve természetesen a szakemberképzést, az ösztöndíj-politikát is. Az első, 1990-es demokratikus választásokat követő új Alkotmány előkészítésének folyamatában sok új dologra derült fény. A legmeglepőbb újdonságnak az számított, hogy a pluralista állam érdekei nem „estek egybe“ a kisebbség védelemmel olyan mértékben, mint a pártállamban. Már-már úgy tűnt, hogy az 1974-es alkotmányban biztosított és azóta is érvényben lévő kisebbségi különjogok és az előnyös megkülönböztetésre épülő kisebbségi politika a pártok csatározásainak a homlokterébe kerül. Az új demokratikus alkotmány és a törvényhozás a kisebbségi jogokat az általános emberi jogokkal kívánta egybemosni, illetve ezek „alfejezeteként“ próbálta tárgyalni. Ezért volt indokolt a rendszer új alapokra való helyezésével párhuzamosan a nemzetiségi kérdések újrafogalmazására is sort keríteni. S már az alkotmány előkészületeinek a szakaszában is kiderült, hogy a többpártrendszerre épülő demokrácia a magyar nemzetiségi képviselőktől is nagyobb felkészültséget, politikai tudást vár el, mint a pártállamban, amikor - mai mércével mérve is - a köztársasági vezetés olyan engedményeket tett a Szlovén Köztársaság területén élő őshonos magyar és olasz nemzeti kisebbségeinek, amelyek ténylegesen is követésre lettek volna érdemesek mind a szlovén kisebbségiektől lakott ausztriai Karintiában, mind a velencei tartományban (Olaszország). Egyre gyakrabban kezdték hangoztatni a kisebbségi jogokkal kapcsolatos vitákban a reciprocitás - amennyit ti, annyit mi - elvét. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy bár erre többször is történt már kísérlet, még mindig nincs túlélési elképzelése az itteni magyarságnak. Egyre sürgetőbbé válik az oly sokat halogatott „közösségteremtés“ cseppet sem könnyű feladatának az elvégzése is. Ezekkel a problémákkal esik egybe az értelmiségi szerepvállalás egyre súlyosbodó kérdése is. AII. világháború után szinte teljesen értelmiségi nélkül marad népcsoport csak nehezen tudott magából kitermelni egy olyan ütőképes gárdát, mely érdekeit maradéktalanul képviselni tudja. „Az értelmiség hiánya már az elcsatolás óta a muravidéki magyarság rákfenéjének számít, ami követhetően lefelé ívelő enyhe hullámzással a nyolcvanas évekig sújtotta nemzetiségi közösségünket“ - írja Göncz László az itteni értelmiségi szerepről gondolkodván, ettől a rétegtől várva egy részletekre is 10