Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
szont, hogy nem a középszerűség és a közérthetőség oltárán kívánja feláldozni a gyermekirodalom e korai szülötteit, hanem a könnyedség és játékosság mögött mindig is valós tartalomra, a mondanivaló fontosságára is figyelmeztet. A vajdasági Szeli István Vlaj Lajos verseiből „irodalmi nyelvünkről“ is lesújtó véleményt mond: „Ennek a költészetnek nincsenek nyelvi eredményei; a költő a legszerencsésebb esetekben is csak él bizonyos költőinek felfogott vagy költőinek ismert nyelvi eszközökkel, stiláris fordulatokkal, de nem teremt újat, nem keresi a kifejezésbeli konvencióktól való megszabadulás útját, nem egyéníti a versmondat idomait, s nem hajtja végre a szóhangulatnak minden költőtől és úgyszólván minden verstől megkövetelt reformját.“ A vajdasági kritikus észrevételei - valljuk be - helytállóak. (A lesújtó bírálat azonban nem korlátozódik az általa is rokonszenvesnek tartott költőre, sokkal inkább a kiadót, a szerkesztőket és a fordítókat marasztalja el a kötetben szereplő átültetések nyelvi igénytelensége miatt, amelyek „valósággal kompromittálják az írott magyar szót“.) Egyetlen gondolat erejéig álljunk meg annál a kérdésnél, milyen a gyermekirodalom (és részben ifjúsági irodalom), hiszen a kettő között árnyalatnyi, azt is mondhatnánk talán, „pedagógiai“ a határsáv, a mezsgye. A korabeli kritikusok Vargában a pedagógusban elsősorban a „gyermekvers költőt“ látták. Kocsis Gyula a Naphívogató kötetben a „gyermekközelségel“, mint a költő pedagógus természetes közegével magyarázza a műfaj melletti elkötelezettséget, mert „a gyermek elfogulatlan szemével tudja láttatni a világot“. Sz. Kanyó Leona pedig Varga „tanítani-vágyó“ akarását egyenesen „ösztönkényszemek“ nevezi. Ehhez mérten a gyermekvers hagyományosnak mondható, rímelő-ritmizáló „pedagogizmustól“ sem mentes változata alakult ki nálunk. A gyermekvers korszerűbb követelményei, mint a kísérletező kedvtől fütött ráérzés kevésbé érvényesültek és az új létértelmezési módok, helyzetek, a játékosság kifejezésére kizárólag külső, s tartalmi-gondolati síkon nem történt kísérlet e kezdeti szakaszban. Ez az oktatáspolitikai normáknak és a kisebbség politikának is alárendelődő gyermekirodalom joggal lehetett büszke a nyelvmegőrzésben elért eredményeire. Varga József mellett a Tavaszvárás-nemzedék írói közül Szórni Pálnak több, a gyermekeknek írt novellája is van, ezek első, Őszirózsa című kötetében olvashatók. Kevésbé sikerült első regényét (Szeretni kell) azonban több helyen is az „osztályzó“ konferenciákon elhangzott demagóg szövegszerüség és a kétnyelvűség didaktikai-ideológiai doktrínáinak részletekbe menő sulykolása teszi olvashatatlanná. Szúnyogh Sándornak pedig Virágköszöntő címmel - fia születésének apropójából -jelent meg keskenyre sikeredett kötetét 1987-ben. E sorok írójának 1991-ben került vélhetően nem csak az ifjú olvasókhoz, játékos 106
