Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

A szegények boldogsága

Valóban, négy alkalommal szenvedte végig a kemencében a süttetést, és utána mintha kicserélték volna. Ismét munkába állhatott. A kis házat újból beragyogta a napsugár. A téli estéken a konyha megtelt melegséggel. Az apa morzsolta a kukoricát, az anya foltozta a ruhát, vagy font. A kétéves Tibor kukoricatusából építette a kutat. A második osztályos lányuk, miután elmosta az edényt, a Kalendáriumból olvasott fel a családnak.- Szépen olvas - mondogatta az anyja.

Néha nótára gyújtottak. Ilyenkor a tusa hegedűvé alakult a kisfiú kezében. A szülők mesélgettek a régmúlt időkről. Felidézgették a szenvedéseiket, amelyről azóta lemosódott a fájdalom, és a legtöbbször nevettek rajta.

Az édesapa arca elkomorodott.- Nem kívánok a gyerekeimnek olyan gyerekkort, amilyen nekem volt - mondta. Csak úgy bugyogott belőle a keserű visszaemlékezés.- Hároméves voltam, amikor apám és anyám felrakott a szekér tetejére egy kismalaccal és egy bokor töves rózsával, meg sok más limlommal. Szekéren költöztünk Rédicsről Alsólakosba, ahol apámék egy régi csárdát megvásároltak. Ebből lett aztán a Szúnyog csárda. Most a miénken kívül még három ház van rajta keskeny parcellával. A kocsma hátsó részében szobák is voltak. Itt megpihenhettek a Petáncról “savanyúvizet” szállító fuvarosok. A lovaknak is volt helyük hátul, a pajtában. Kicsivel később, amikor már megszoktuk az új környezetet,

57