Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Kihűlt a ház melege

Rá pár percre a kutyának mondta halkan:- Ugye, Berci, ha még élünk, akkor jövőre is lesz két malacunk. Megmosolyogtuk. Mindenki gondolta a magáét. Rá egy évre, halottak napján édesanyánk sírjánál mégis halkan mondta:- Lehet, hogy hamarosan én is ide költözöm anyátokhoz.

Megborzongtam, de elhessegettem a sötét gondolatot, és hangosan azt mondtam:- Miért mond ilyeneket, édesapám, hiszen maga egészséges.- Az vagyok - válaszolta, majd így folytatta: - Egyszer mindenkinek eljön az ideje.

Megfőzte a finom kocsonyát. A havat is elszórta, hogy az autóval legyen hol megállni. Várt bennünket. De mi egy napot késtünk, és így örökre elkéstünk. Örökre kihűlt a szívünknek oly kedves családi fészek melege.

55