Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Itt voltak az oroszok

cét. Káromkodva tért vissza.- Ezek a piszok németek a szemem láttára húzták ki a borjút az istállónkból - mesélte. Jó fajta tehén az anyja. Abban reménykedtem, hogy ezt a kis állatot felnevelem, és betanítom az anyja mellé. A Bimbó már öreg, nehezen húzza az ekét. De ki tudja, szántunk-e még, és mikor? - legyintett elkeseredve Miska bácsi.

Amikor kissé csillapodott az ágyúdörgés, a férfiak - meg néha az asszonyok is - hazaszaladtak megetetni az állatokat, és egy kis meleg teát hozni a pincébe a száraz étel mellé. Egy ilyen csendes órában az apám azzal tért vissza, hogy megrakta a tüzet a konyhában, és főzött egy kis rántottlevest. Anyám bebugyolálta a kisöcsémet, engem kézen fogott, és a házak közötti kerítéseken keresztül, amelyekről apám már előbb leszaggatta a deszkát, hazabujkáltunk. Már kissé penészes volt a kenyér, amit a levesbe aprítottunk, mégis fenséges íze volt az ételnek. Amikor elfogyasztottuk, apám kiszaladt az istállóba és az ólakhoz, anyám pedig a pár edényt mosogatta. Egyszercsak hatalmas lökéssel kitárult a konyhaajtó. Két SS katona jelent meg. Az asztal szélén még ott volt a zsíros bögre. Az egyik katona gyorsan felkapta. Anyám önkéntelenül utána kapott, és hangosan siránkozott, hogy csak ennyi zsír van a háznál, ne vigyék el. A katona az anyámat úgy lökte a falhoz, hogy az egy pillanatra elveszítette az eszméletét. Mi az öcsémmel ordítottunk. Mire

42