Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Áldozat

hozzá, és a szülőknél voltunk együtt vele. Egy hónap múlva bejelentette:- Én már tudok szlovénül, horvátul meg magyarul. Ugye, okos vagyok?

Hát igen, a kedvessége folytán mindenki megkedvelte. Szépen foglalkoztak vele az óvodában, de otthon is. Irénke néni magyarul, Pista bácsi horvátul, a szomszédos szlovén család szlovénül beszélt vele. Beleszívódott a sokféle nyelv.

Az első osztályban a kis határmenti faluban édesanyja tanította, de a második osztályt már Lendván végezte, mert a szülei Mariborban voltak szlovén nyelvi továbbképzésen. Lakosból, a nagyszülőktől kerékpárral járt iskolába. Már megszokta a különélést. Különben is imádott a nagyszülőknél lenni. Voltak állatok, kimehetett szekérrel a mezőre. O tartotta az ostort és biztatgatta a Bárányt és a Tarkát, hogy mielőbb a Pusztán legyenek, ahol boldogan futkározott a lepkék után, segített nagyszüleinek.

A harmadik és a negyedik osztályt ott végezte el, ahol a szülei tanítottak. Ekkor ismét nagy elhatározásra kényszerültek. Az iskolában ekkor már lényegesen csökkent a tanulók száma. Minden második évben írathatták be a gyerekeket az első osztályba. így aztán a tanuló a rossz tanulmányi eredménnyel is tovább haladt. A negyedik osztályban, ahova a tanítógyerek is járt, a tizennégy tanuló közül csak hét volt “odavaló”, a tanulók másik fele képtelen volt az előírt tananyag

39