Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

A nadrágszíj sem segített

tónk. Átjött hozzánk, adott munkát, hogy némileg szűnjön a kiabálás. Számoltunk, másoltunk, délben pedig hazamentünk. Másnap, harmadnap ugyanez volt a helyzet. A negyedik napon nyolcán, akik a negyedik osztály után az algimnáziumban akartunk továbbtanulni, a tanító néni engedélyével elindultunk Lendvára, a tanító bácsi keresésére. Kislendván a vasúti kocsmában kezdtük a kutatást - sikertelenül. Sorra vettük a lendvai vendéglőket, de a tanítónkat sehol sem leltük. Már magasra szökött a Nap, fáradtak voltunk. Hosszűfalu irányába baktattunk, amikor egy néni megállított bennünket - mesélte Teri.- Mit tekeregtek a tanítás ideje alatt? - kérdezte kissé megbotránkozva. Megszeppentünk, de örültünk, hogy végre valakinek mondhatunk valamit. Egymás szavába vágva próbáltuk ecsetelni csavargásunk célját.- No, gyertek velem - mondta. - Egy emeletes házba invitált, ahol egy kedves ember fogadott, aki ugyan nem tudott magyarul, de a néni segítségével kikérdezett bennünket. Közben mindazt, amit mondtunk, lejegyezték. Kiderült, hogy a Tanügyi Intézetben kötöttünk ki a titkárnő kíséretében. Amikor elkészült a jegyzőkönyv, mindannyiunknak alá kellett írni a nevünket. Vizet is kaptunk. A néni elmondta, menjünk szépen haza, majd ők megkeresik a tanítónkat. Megkönnyebbülve vettük az irányt hazafelé, de nem a főúton, hanem a hidak közét elhagyva, a réteken keresz32