Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Herbárium

- Ugye, nem ezért kínáltad fel a segítséget ? - mondta Juli lesütött szemmel.- Hogy őszinte legyek, ezért is. Mert oly nehéz a közeledbe férkőzni. Azért ne félj, sok növényt gyűjtünk estig.

Gyűjtögettek. Növényt, tapasztalatot, sok kellemes érzést.

A kis lapáttal Jani ügyesen körülásta a növényt, nehogy megsérüljön a gyökere. Gyülemlett a cekkerben a sok érdekes fűféle. Ok ketten úgy ragyogtak a boldogságtól, mint felettük a Nap. Mintha rajtuk kívül más nem is lett volna a világon. Jani egyszer csak eltűnt. Pár pillanat múlva zamatos szőlőfürttel a kezében tért vissza.- Nézd, korai szőlő!- Ez a ti szőlőtök? - kérdezte Juli.- A csodát. Nem fontos, hogy kié. Az a lényeg, hogy mi ketten esszük meg.

Szemezgettek. Most már sokáig egymás szemébe néztek. Mintha a bársonyos barna föld a kék tengerhez simult volna. Már nemcsak a domboldalon fogták egymás kezét. Észre sem vették, hogy alkonyodik. Lassan elindultak a házig, ahol a kerékpárja várta Julit. Rövid búcsú és indulás hazafelé. Otthon Juli az elsőszobában gondosan lenyomtatta a növényeket. Másnap Jani azzal a kifogással jelent meg náluk, hogy ellenőrzi, jó munkát végzett-e a barátnője. De a szobában alig tudtak kettesben maradni, mert Juli édesanyja állandóan rájuk nyitotta az ajtót.

21