Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Az öntudat edződése

sen magához ölelt, és felzokogott. Valami különös, fájdalmas, ugyanakkor fenséges volt ebben a találkozásban. Az itteni magyaroknak a felszabadulás csillaga ragyogott fel.

Édesapám a katonaság előtt munkavezetőként dolgozott a Nasicénél (Nasicskánál), a fakitermelési vállalatnál. A katonaságtól hazajövet oda is ment vissza. Hamarosan leállt a munka. A gépeket leszerelték, a gépszíjakat az irodaház padlására felrakták. Egy napon bejött az udvarunkba két kakastollas csendőr, a vállukon szurony volt. Édesapám az udvaron matatott. A nevét kérdezték, majd azt mondták neki, hogy parancsot kaptak a letartóztatására. Elképedt.- Miért, hiszen semmi rosszat nem tettem? - próbált védekezni.- Ne feleseljen, jöjjön velünk. Különben itt a helyszínen elbánok magával - szólt a csendőr szigorban.- Előbb vizsgálják ki, hogy valóban elkövetteme, amivel gyanúsítanak - válaszolt apám.- Ne izguljon, alaposan kitapogatjuk - volt a gúnyos válasz.

Szégyellte, egyben dühítette, hogy bűntelenül végigkísérték Lendva főutcáján. A kínzásokból megérezte apám a magyar karhatóság kegyetlenségét, durvaságát. Arra már én is jól emlékszem, amikor apám a lendvai börtönben sínylődött, a csendőrök bejöttek hozzánk házkutatást tartani. A szobában a szuronnyal felhasogatták a duny13