Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Nyolcadik levél: Itt, ebben a lebujban
Kedves Anna! Remélem, hogy jól vagy, és szorgalmasan tanulsz a vizsgáidra, mint annak idején, amikor egyetemre jártunk. Biztos sikerülni fog, mert eddig még mindig valahogy megtaláltad a helyedet. A turizmus lehet, hogy egy újabb terület lesz az életedben, nyelveket beszélsz, nyitott vagy, kulturális kapcsolatokkal rendelkezel, ismered a budapesti művészvilágot stb. De tudom, hogy bizonytalan vagy, mert másképpen képzelted el a múzeumban az egészet, az elhunyt igazgatónőt nem lehet feltámasztani, az új meg talán nem erős és nem műtörténész. Más. Igazán sajnálom is, hogy mostanában nem találod a helyedet, de megértem, sok múlik az emberi kapcsolatokon is. Téged nem tartalak nehéz embernek, tényleg, nem volt nehéz veled lakni. Kérlek, még ne add fel ezt az állásodat, még reménykedjél, hiszen művészettörténész vagy. Holnap Budapestre utazom, mert az Oktatási és Kulturális Minisztérium és az Anyanyelvápolók Szövetsége tisztelettel meghívott A magyar nyelv az (én) életemben című közös anyanyelvi pályázatának díjátadó ünnepségére, a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében adja át a díjakat az oktatási és kulturális miniszter. A díjazottak között vagyok, de nem tudom, hogy hányadik, 1-től 7-ig terjed a díjazás, és anyagiakkal is jár. Nos, meglepetés lesz számomra. Hát, így küszködöm, elküldtem a pályamunkámat, hogy történjen velem valami, emellett volt egy előző tanulmányom, amelyet még jobban kidolgoztam, és el mertem küldeni a pályázatra. Kedves Anna, nem tudok ennek a díjnak örülni úgy, ahogy kellene, mert már régen nem tudok úgy örülni a dolgoknak, ahogy kellene. Elszívta valami az életenergiámat, valami furcsa kór, hangulat, körülmény. Márai Sándor írta egyszer az Aranyidők című regényében, hogy: „Itt ebben a lebujbán soha nem lehetett alkalma rá, hogy kibontakozzon.” Egy úri tartású, elegáns pincér történetét írta le, akivel egy párizsi lebujbán találkozott. Észrevette, hogy a pincér mozdulatai, viselkedése eltér a lebujbán bevett szokásoktól. Észrevette, mert író volt. Ez a pincér mégis eljátszotta az szerepét ott lent a lebujbán úgy, ahogy szerette volna, elegánsan és meghajolva szolgálta ki a vendégeket, akik néha 61
