Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Hatodik levél: A fény győzelme
lódnak is oka van, de valaki mégis néz, lát és segít, vezet és szeret, te nem tudhatod mi - a gondviselés - és most én is rád gondolok. Megértem a te gondviselésedet, mert barátnőd vagyok. A jövőd nincsen megírva, hanem szüntelenül íródik. Az élettered nincsen készen, formálható, alakítható, még nem kész állapot. A kérdés talán nem az, hogy mi történik veled, hanem az, hogy mitévő légy. A sorsfeladatodat üdvödre vagy károdra fordíthatod! Szerintem a sorsodnak ott a Dunaparton, a múzeumodban kellene formálódnia. Ezt a helyet neked is építették annak idején, amikor a kultúráról alkottak sorsot Budapesten, mert akkor is lehetett volna másképpen, ha a kormány másképpen döntött volna. Az, hogy van, ezt neki is köszönheted. A sikeredhez sok minden szükséges, de másoknak is hozzá kell járulniuk. A sorsod nemcsak magánügyed, kedves Anna. És ki tudja, a tévéből tudtam meg, hogy újabb múzeumokat terveznek a Városligetben. Lehet, hogy hosszú távon neked ott lesz a helyed, ott valósítod meg a terveidet. A jövőt is tervezni kell. Neked vannak terveid! Amíg nem ismersz meg egy embert, bírálni sincsen jogod. Tudod-e, hogy milyen sorsfeladatot hozott magával? Tudod-e, hogy kivel kell lennie, ehhez mit kell átélnie, milyen nehézségekkel kell megküzdenie, miféle káoszt kell a lelkében rendbe raknia? Biztos vagyok benne, hogy kivé kell válnod, és hogy sikerülni fog ez neked! A dolgoknak meg kell érniük, és ne engedd, hogy életedet esetleg eluralja a káosz, a kishitűség. Az életünknek a rendnek és a káosznak zűrzavarából a rend felé kellene tendálnia. A sorsodnak értelme van! Lehet a sors kegyetlen, keserves, tragikus, de értelme van. Te éppen úgy alakíthatod, mint ahogyan a világ alakít téged. A világ a tükröd, nem szeretsz belenézni, de kell az önismerethez. Az abszurdumnak nincsen sorsszerűsége, a tragikusnak igen. És gondold át, menjél vissza a múltba, amikor Zentárói, egy vajdasági, határon túli kisvárosból elindultál Budapestre, a bölcsészkarra, művészettörténetet tanulni! És most hol vagy? Mi felé tartasz? Az ország első kulturális intézményében, ahol a döntéseidnek és munkádnak súlya van. Te akartad mindezt, jó úton vagy, csak haladni tudjál rajta tovább. Néha kellenek ilyen hiátu-52
