Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Második levél: Távozóban Afrikából
lenni, aki ugyanazon az egy helyen éli le az életét, és ötven év múltán átveszi a kitüntetéseket. Te ennél többre vagy képes és többet is akarsz az élettől. Ezt mondd el a szerelmednek is. Vannak dolgok az életben, amelyeket csak a szerelemmel foghatunk fel. Az élményem nagyon régi. Ott a Szaharában, Marokkóban történt, huszonöt évvel ezelőtt. Ott történt, ott, ahol háromezer kilométerre voltam a szerelmemtől, és megkaptam a leckét az élettől. Akkor, tudod, a 90-es évek legelején, amikor veled együtt töltöttem el egy hetet II. Hassan király országában. Az éhes ember a sivatagban nem utasítja vissza a száraz kenyeret sem, ismered a közmondást. Én nem voltam éhes, csak olyan kivételes helyzetbe kerültem. Agadirban történt, amikor reggel három órakor visszajöttünk a szálláshelyünkre a Biblosz diszkóból, és Mohamed, az egyik udvarló, bejött hozzánk és megkért, hogy menjek át az imaszobájába, mert velem szeretné reggelig eltölteni ezt a csodálatos éjszakát, mert valahogy így kellene befejezni ezt a közös napunkat. Életemben ilyen talpraesett férfival nem találkoztam azóta sem, aki olyan merészen mindenki előtt kijelentette, hogy mit akar, miért akarja. A döntést rám bízta. Pedig az arabokkal szemben mindig előítéletem volt, legalábbis Európában. Pontosan emlékszem, hogy akkor is megbeszéltük, hogy mit is csináljak, mit kellene csinálnom. Amikor el akartam menni, odajöttél az ágyamhoz és azt mondtad: „Hűségesnek kell lenned, gondolj csak Mihályra. Az életben valakit meg kell becsülni, valaki mellett ki kell állni. Holnap úgyis visszamegyünk Európába. Ez a nap is el fog múlni, ez az alkalom többé nem jön vissza.” Ilyeneket mondtál. De alkalom szüli a tolvajt. S egyébként sem volt tolvaj, ő választott ki engemet, hogy vigyáz rám, amíg Agadirban leszünk. Ő is csak átutazó turista volt, az agadiri polgármester barátja. Talán az Atlanti-óceán kéksége tükröződött vissza a szemeimben? Azt mondta Mohamed, hogy tetszenek neki a kék szemeim, pedig azok nem is kékek, hanem zöldes-kékek. Igen, igen, nagyon szenvedtem ott a sivatagban, szenvedtem a hűség által is és a szerelem által is - én csak már ilyen lehetetlen 18
