Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Tizennyolcadik levél: Csáktornya titka
misült Zerinvámak telepéről. Zrínyifalva tölgykoszorút hozott a kuršaneci erdő legendás fájáról, és a szentilonaiak sötét fenyőgallyal vonultak fel. A koszorúk elhelyezése után az emlékmű-bizottság elnöke, Margitai József, az emlékoszlopot átadta Csáktornya és a Muraköz lakosságának, majd elénekelték a Szózatot. A Zrínyi Szálloda nagytermében 140 főre terítettek. Ide várták a fővárosi és megyei vendégeket. A Zrínyi-kultusz legméltóbb kifejezése az emlékoszlop felavatásával vált egyértelművé Csáktornyán 1904. június 12-én. Csáktornyán valamikor száz évvel ezelőtt magyar lakosság élt. Nagymamám, aki egy soktagú, nagy parasztcsalád elsőszülött leánya volt, kénytelen volt Göntérházáról elmenni Csáktornyára egy gazdag zsidó kereskedő családhoz cselédlánynak. Ez 1942-ben volt. Sokszor visszaemlékezett arra a helyzetre, hogy jól bántak vele. Őt a nagynénje vette maga mellé, aki szintén Csáktornyán cselédeskedett. Segített neki a konyhában, ahol a nagynéni volt a főszakácsné, ő pedig segédje volt, aki közben takarított is. A cselédeskedés akkoriban egyetlen lehetősége volt ahhoz, hogy kikerüljön a szegénységből és a nincstelenségből. Majdnem sikerült is volna neki, ha 1944-ben, vagy talán még előbb, el nem hurcolják a zsidókat a haláltáborokba. Ez történt Csáktornyán is. Nagymamámnak haza kellett jönnie, visszatérnie oda, ahonnét elindult. Visszajött a hatgyerekes családba. Erre a történetre mindig úgy emlékezik vissza, hogy életében a legjobban a zsidó kereskedő bánt vele, nem érezte, hogy cseléd, megkapta a fizetését, lakást és étkezést is biztosítottak számára, és hétvégén elmehetett még moziba is. Ráláthatott valahogy a polgári világra, annak szokásaira és játékszabályaira. Tetszett neki ez az életmód. A második világháború neki is keresztbe tett, álmai nem valósulhattak meg, pedig Csáktornyái cselédlány volt, mint az Édes Anna című Kosztolányi regény főhősnője, Anna, aki szintén cselédlányként élte az életét. Habár nagyanyám tragédiája nem az volt, hogy beleszeretett volna a gazdag, polgári életvitelt élő gazdájában, hanem az, hogy a holokauszt miatt elveszítette őt, aki talán jobban felkarolhatta volna, megélhetést tudott 126
