Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Tizennyolcadik levél: Csáktornya titka

misült Zerinvámak telepéről. Zrínyifalva tölgykoszorút ho­zott a kuršaneci erdő legendás fájáról, és a szentilonaiak sötét fenyőgallyal vonultak fel. A koszorúk elhelyezése után az emlékmű-bizottság elnöke, Margitai József, az emlékosz­lopot átadta Csáktornya és a Muraköz lakosságának, majd elénekelték a Szózatot. A Zrínyi Szálloda nagytermében 140 főre terítettek. Ide várták a fővárosi és megyei vendége­ket. A Zrínyi-kultusz legméltóbb kifejezése az emlékoszlop felavatásával vált egyértelművé Csáktornyán 1904. június 12-én. Csáktornyán valamikor száz évvel ezelőtt magyar lakos­ság élt. Nagymamám, aki egy soktagú, nagy parasztcsalád elsőszülött leánya volt, kénytelen volt Göntérházáról elmen­ni Csáktornyára egy gazdag zsidó kereskedő családhoz cse­lédlánynak. Ez 1942-ben volt. Sokszor visszaemlékezett arra a helyzetre, hogy jól bántak vele. Őt a nagynénje vette maga mellé, aki szintén Csáktornyán cselédeskedett. Segí­tett neki a konyhában, ahol a nagynéni volt a főszakácsné, ő pedig segédje volt, aki közben takarított is. A cselédeskedés akkoriban egyetlen lehetősége volt ahhoz, hogy kikerüljön a szegénységből és a nincstelenségből. Majdnem sikerült is volna neki, ha 1944-ben, vagy talán még előbb, el nem hur­colják a zsidókat a haláltáborokba. Ez történt Csáktornyán is. Nagymamámnak haza kellett jönnie, visszatérnie oda, ahonnét elindult. Visszajött a hatgyerekes családba. Erre a történetre mindig úgy emlékezik vissza, hogy életében a legjobban a zsidó kereskedő bánt vele, nem érezte, hogy cseléd, megkapta a fizetését, lakást és étkezést is biztosítot­tak számára, és hétvégén elmehetett még moziba is. Rálát­hatott valahogy a polgári világra, annak szokásaira és játék­­szabályaira. Tetszett neki ez az életmód. A második világ­háború neki is keresztbe tett, álmai nem valósulhattak meg, pedig Csáktornyái cselédlány volt, mint az Édes Anna című Kosztolányi regény főhősnője, Anna, aki szintén cseléd­lányként élte az életét. Habár nagyanyám tragédiája nem az volt, hogy beleszeretett volna a gazdag, polgári életvitelt élő gazdájában, hanem az, hogy a holokauszt miatt elveszítette őt, aki talán jobban felkarolhatta volna, megélhetést tudott 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom