Szúnyogh Sándor: Enyém e maréknyi fény (Lendva, 2013)

Engedd!

Engedd, hogy beléd sírjam elfojtott könnyeimet, hűvös szeptember.

Begubózva átvészelem a telet, hogy tavasznak csermelyeibe eljussak a gyöngyöző vízesésekig, ahol csókban égek az úszó felhőkkel.

Engedd, hogy elrejtőzzek a fehérség elől, és pajkos gyerekként bújócskázzam a titkos holnapok sűrű erdejében.

Engedd, hogy árnyékként kússzak a falon, összeölelkezhessek az ablakok jégvirágaival.

Hallom,

már hallom a tavaszi vízesés mormolását. Hallgass: majd te is meghallod...