Szúnyogh Sándor: Enyém e maréknyi fény (Lendva, 2013)
meleg szelek indulnak szememből arcot derítő, mosolyt ébresztő fehér leheletű langyos szelek ha most veled lehetnék tudom felszállna a köd kisütne a nap és a felszálló köddel kócos hajadba repülnének kísérőnek enyhe árnyak téli délutánok örök tanújául. Csak adakozunk... a szerelem nem ismer megalkuvást csak adakozunk önmagunkat adva a testtel a léttel a léggel a földdel a lázzal a hideggel a vízzel a tűzzel a sárral a kővel a vérrel a fájdalommal és nem várunk érte 12
/
