Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Nyelvjárási sajátságok tükröződése
nyelvjárásban azok voltak a gyakoribbak, tehát a jelenlegi nyelvállapotra jellemzőbbek. Szórványosan ma már az egész területen előfordulnak az 1-ező formák, uralkodókká azonban csak a köznyelvi hatásnak jobban kitett, városiasabb településen Lendván és Dobronakon váltak. Az elizió 4. esetében többszörösen összetett hangfejlődés játszódott le. Az a) altípusban a magánhangzó nyúlásán és az 1 kiesésén kivül a tőbelseji hang zártabbá válása is megtörtént, s ez itt tulajdonképpen hanghelyettesités: A nyelvjárásból hiányzó alsó nyelvállású labiális hosszú- magánhangzónak a megfelelő középső nyelvállású hanggal való pótlása. A b) altípusban is igy képzelhető el a fejlődés: Rövid magánhangzó*2 > hosszú magánhangzó*l > hosszú magánhangzó > rövid zárt, zárt magánhangzó. A nyilt szótagú d, ő ugyanis a nyelvjárásban u, ii lett (1. előbb az 6 ~ u, ő - Cl szemben állást!), illetőleg a Hély-vőgy‘>Hi-vőgy példában rövidülés játszódott le, mivel a nyelvjárásból hiányzik a felső nyelvállású hosszú magánhangzók sora. e) A mássalhangzók változásainak egyébb esetei: Ebbe a csoportba azokat a megfeleléseket sorolom, amelyek az előzőkben ismertetetteknél kisebb hatókörűek, amelyek anyagomból csak néhány példával szemléltethetők, illetőleg egyszeriek. A nyugati nyelvjárásterületen több példából ismert szóvégi zöngétlenülésre (vö. Kálmán Béla: i. m. 44) mindössze egyetlen példám van: Lendva-visz (B.). A hosszú r hang megrövidülése figyelhető meg a Forás-föld (P. ) névben, s ugyanilyen jelenség lehet a parlag > parag köznév is (amely számos földrajzi név része területünkön), ugyanis az 1 kiesésével itt nem lehet számolni, hanem csak egy rl > rr asszimilációt, majd rövidülést tehetünk fel. Ugyancsak szórványos jelenség lehet az az névelő z-jének átvonása a magánhangzóval kezdődő földrajzi név elé: Zánta (D.), Zánta-szeg (La.), Zispán főggyé (Zs.), Zótár-kut (Hf.). A hangátvetés az idegen szó helytelen beidegzésével magyarázható az íLkomónija (L. , Zs. ) névben illetőleg a mássalhangzó-torlódás feloldásának módjaként értékelendő a ritás köznévben: Gá-ritás (La.), ósu-ritás (K. ) stb. f) A v indukáló hatása a részleges hasonulásban: A nyelvjárásterületen következetesen érvényesül, így a megfelelő fonetikai helyzetben a földrajzi nevekben is: Bllközs vize, Kérd vég, Réd-vég (Hv. ), Teleg-vég, Teleg-végi-köröszt (Hf.)’, Kerd-végi-fődek (1.), Diázs-vőgy, Kis-Diázs-vőgy (Vf.). B) Alaktani sajátságok A Lendva környéki nyelvjárások alaktanáról még annyi ismeretünk sincs, mint amennyi e táj népnyelvének hangrendszerérői szól. Néhány sajátságot megemlítenek ugyan a magyar nyelvjárásokról szóló összefoglaló művek (pl. Horger Antal: i. m. 108. kk.; Kálmán Béla: 1. m. passim; Imre Samu: 1. m. passim), a tüzetes feldolgozások azonban még a jövőre várnak. Alapvető célomból következőleg magam is csak azokkal az alaktani Jellemzőkkel foglalkozom, amelyek a földrajzi nevekben megmutatkoznak, illetőleg a földrajzi nevek alakításában szerepet játszottak. 1. Tőtani kérdések A másodlagos járulékok előtt két mássalhangzó után a nyelvjárás méég őrzi a tővéghangzót (vö. Horger: i. m. 108), azaz más nyelvjárásokkal szemben kötőhang kapcsolja a toldalékot a tőhöz: Bilkköbe (Cs.). (E 15
