Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
Dr. Arday Lajos: Előszó
Előszó A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került Muravidéken 1910-ben 24 ezer magyar élt; két évtizeddel ezelőtt Székely András Bertalan még „tízezer lélek üzenetéiről szólhatott; számuk mára 6-7 ezerre csökkent. Annak ellenére, hogy ez a szlovén/vend-osztrák-magyar határtérség Nagy Károly óta (Nyugat-)Európa vég- és védvidékének számított, és a szlovén társadalomban - Ausztria és Napóleon alattvalóiként -, meggyökerezhettek a sokat emlegetett európai demokratikus értékek. Túlélték ezek a királyi és titói diktatúrákat is, és a legfejlettebb és leggazdagabb jugoszláv tagköztársaság igyekezett felmutatni a legtöbbet nyújtó, példaként szolgáló kisebbségi politikát. A demokratikus-keresztény hagyományok mellett ennek még további két oka is volt: - a magyarokhoz hasonlóan -, sokkal több szlovén élt és él a szomszédos államokban (Olaszor-szágban százezret meghaladó), mint őshonos kisebbség Szlovéniában. S ennek az ötezernyi olasznak és tízezernyi magyarnak mindent meg lehetett és lehet adni a nyelve és kultúrája fenntartására, az állam területének és biztonságának veszélyeztetése nélkül. A kisebbségek helyzete, viszonya a többséghez és az anyaországhoz nemcsak Koszovóban és a Vajdaságban, de Szlovéniában is (bel)biztonság kérdése volt - terepmunkánkat 1984-ben a jugoszláv biztonsági szolgálatok élénk figyelme kísérte. A máig élő közhiedelem szerint a Kárpát-medencei magyar kisebbségek közül a titói Jugoszláviában élők voltak a legkedvezőbb helyzetben. A magyar tömegtájékoztatás is hozzájárult e megtévesztő, rózsaszín kép kialakításához a kivételesnek számító szlovéniai és horvátországi állapotokat bemutató riportokkal, míg a jugoszláviai magyarság több mint 90%-ának otthont adó Vajdaságban érvényesülő dogmatikus kommunista, szerb nacionalista elnyomó politikáról nem es(het)ett szó. 5