Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

ne menjünk. Odajött a nagynéném, gyere csak haza, hiszen mindenkit azért nem zárnak be, nem kötnek föl. Különben - azt mondta -, a partizánok ott vannak az iskolában, szinte szomszédok vagyunk. Hárman elmentünk, a másik kettő is négy nap múlva hazajött.

Úgy gondoltam magamban, hogy ezek azok a partizánok, akik Szlovénia belső részein valóban négy éven keresztül katonák voltak, harcoltak az új szocialista államért. Kiket látok a partizánok között? Voltak köztük olyanok, akikkel 1942-ben együtt dolgoztunk a hajagosi pusztán, azok még a legmérsékeltebbek voltak. De láttam olyanokat is, akiknek a házán 1941-ben a legnagyobb horogkeresztes zászló lógott. Természetesen ők hallgattak ki minden hazaérkezőt, a katonaságuk az iskolában volt, a parancsnokságuk pedig kint a gön tér házi malomnál. Valamikor egy zsidóé volt az a malom, később eladta, nagy, szép, kétszintes ház - most már nem az -, ott működött a parancsnokság. Másnapra engem oda berendeltek kihallgatásra. Ott láttam, hogy kik ezek a „partizánok". Én egyetlen egyet se láttam közöttük, akik legalábbis a partizánháborúban részt vettek volna tudomásom szerint, mert ismertem őket. Az akkori, kicsit zűrzavaros helyzetben próbálták a hatalmukat mindenki fölött megfelelő módon igazolni és éreztetni. Azt mondtam az egyiknek: te akarsz engem kihallgatni, ha jól tudom, a horogkeresztes zászló a leghosszabb és legnagyobb póznán nálad lógott. Hát hol voltál te partizán? Kezdtek ugrálni, közben kérdeztem, ki a parancsnok itt? Megtudtam, hogy egy Minarics Mihály nevezetű - már meghalt - szlovén ember, nagyon jól tudott magyarul. Ő 1941- ben valóban lehúzott 6 hónapot Kistarcsán, meg 1943-ban is be volt zárva, azt kell mondanom, hogy tényleg kapcsolatban állt a partizánokkal. Kétszer hat hónapi kényszermunkát lehúzott. Apámat meg nagybátyámat, a kovácsmestert jól ismerte. Kérdezte tőlem, hogy miért jöttél te ide? Ő tudta, hogy hogyan volt az a mozgósítás. Azért jöttem ide, mert iderendeltek. Mégis egy kicsit kikérdezett, hogyan kerültél oda, merre jártál és így to-58