Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
SZAB: Míg az előző válasz az első év idénymunkájára vonatkozott, most térjünk át a második évre, amit Várpalota mellett, Hajagospusztán töltöttél. VS: Talán egy-két mondatban. Ezzel az én hathónapos munkám nem ért véget. Érdekes az, hogy ott az ún. visszacsatolt területekről az embereket nem annyira katonai szolgálatra idézték be, mint inkább ilyen kötelező munkákra. Alighogy Bábolnáról hazaértünk - mint az előbb mondtam már, sokan voltunk a családban - egyszer csak idézést kapunk, hogy kérem szépen, a közeli rédicsi erdőben télen favágási akció van, és ki volt adva a parancs, hogy a mi családunknak mennyi fát kell kitermelnie kötelezően, az apámnak, a bátyámnak és nekem. Úgyhogy egész télen lényegében azzal a munkával foglalkoztam. A favágás Lendvahegy közelében zajlott, ahol akkor még állt a régi, nagy zsuppos pincénk. Télen ott szoktunk aludni. A lendvahegyi lakók, a hegyen lakó emberek, jobbára szlovén származású emberek, de tisztán beszélnek magyarul. Úgy tapasztaltam, hogy a mindennapi politikai eseményekkel, különösen azokkal, amelyek a partizán-mozgalmat illették, jobban tisztában voltak. Hogy milyenforrásokból, azt akkor még nem tudtam. Közöttük hallottam sok mindenről, többek között arról, hogy ez a világ nem lesz sokáig így, és hogy előbb-utóbb új rendszer következik be. Ott hallottam a '19-es forradalomról, ott hallottam Kun Béláról, és másokról. A hallottak természetesen lekötötték fantáziámat, mind érdekelt engem. No, mikor ennek megint vége lett, egy-két hónap múlva, ismét haza. Nem múlt el két-három hónap, ismét rajt' voltunk az evidencián, szóval a nyilvántartásban, vagyis hogy tavaly kik voltak az állami birtokon, Bábolnán. Idézést kaptam, hogy ekkor és ekkor jelenjek meg a vasútállomáson, mert az idén is, '42-ben is el kell menni. De már '41-ben úgy mentem haza Bábolnáról, azt mondtam otthon az apámnak, én ott többet nem leszek, ha akármi kö-33
