Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

A bátyámnak voltak könyvei, hozott magával néhányat. Időtöltésből az ember nem tehetett mást - mert vasárnap azért szabad volt kezdtem én is olvasgatni. Afféle könnyebb olvasmányokat hozott. Petőfi verseit, Mikszáth Kálmán könyveit és így tovább, amiket eleinte inkább időtöltésből olvastam, később pedig már érdekeltek is. A magyar nyelvet kezdtem jobban irodalmilag is elsajátítani, ez egyben az önképzést is jelentette a számomra az anyanyelvvel kapcsolatban.

SZAB:

Ezek az olvasmányélmények bizonyára valamiféle olyan alapot adtak, amelyre később is építhettél. Példának okáért a szabadságélményre gondolok.

VS:

Idevág, ezért hadd idézzem fel egy régebbi olvasmányomat is. Nagybátyám, nagyapám testvérének - akit öregapámnak szoktunk mondani - a fia kicsit módosabb ember volt, amolyan nagy méhész. Találtam nála egy könyvet az 1848-as magyar szabadságharcról. Képeskönyv, díszpéldány-szerű kiadvány volt. Azóta se láttam sehol se. A kötet a falban járogatott házról-házra, az emberek télen olvasgatták. Először abban a könyvben inkább a képek érdekeltek, az akkori, zsinóros, vitézesen öltözött emberek Széchenyitől Kossuthig, Deák Ferenc és a többiek. A képek nézegetése felébresztette bennem az érdeklődést a szöveg iránt is. Háború volt. A könyvet olvasgatva, gondoltam magamban: a magyar nép állandóan, mindig valami ellen harcolt, mindig valamiért küzd, hisz mindig van valami, ami nincs rendben. Rendkívül nagy tiszteletet és megbecsülést keltett bennem, különösen ennek a három személynek a tevékenysége az 1848-as forradalomban a magyar nép érdekében. Úgy éreztem, hogy igen tisztelem őket érte, valóban minden elismerést megérdemelnek. Nem kevésbé mindazok az emberek, akik a többiek jobbléte érdekében küzdenek, külön megbecsülést érdemelnek, és egyáltalán: érdemes harcolni. Végső soron nagy hatással volt ezeknek az embereknek az életútja rám, a gondolkodási módomra is.

32