Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
A nagybátyám mindig valami erkölcsi kötelességet érzett irántam a nagyapám kívánsága szerint. Mivel nagyon vallásos ember volt, kifundálta, hogy megpróbál papnevelő intézetbe adni. Azt mondta apámnak '39 táján: - Tudod, Ferkó sógorom - így szokta neki mondani, mindig kihangsúlyozta, hogy Ferkó sógorom -, a te fiadat valahogyan betesszük papnak az iskolába, az állam költségén kitanul, aztán annak talán jó lesz. Ott nem számít az, hogy milyen kezes vagy. - A nagyanyám annyira örült ennek, hogy még most is látom a mosolygós arcát, hogy végre az ő unokája... hát készpénznek vette, hogy most már minden rendben van. Annyira örült neki, hogy az ő unokájából - a 32 közül, mert 32 unokája volt, ezt nem öndicséretből mondom, mert ő nevelt föl, de én volt a legkedvesebb unokája - nagyúr lesz, így szokta mondatni, tisztelendő úr, plébános. Hát én valahogyan mintha már egy kicsit el is felejtettem volna azt a tisztelendő úrral való konfliktust, meg mint gyerek örültem is neki, hogy valami mégis végre lesz belőlem. Kerékpár nem volt minden háznál abban az időben, nagybátyámnak volt, az egyik rokonunktól kölcsönkért egyet nekem és a '39-40-es iskolaévben, egy szép tavaszi napon azt mondta nekem, hogy az esperessel már mindent megbeszélt, aki megígérte, hogy mindent elintéz, de hát először látni akar. Nagybátyám tudta, hogy én milyen csintalan, szófogadatlan gyerek vagyok, előre már kioktatott, hogy ott aztán legalább mutassak példát, szépen viselkedjek. Elmondta szépen, hogy dicsértessék a Jézus Krisztus - szlovénul kellett köszönni kezet kell csókolni az esperes úrnak, csak akkor beszélj, ha valamit kérdez, kioktatott, hogyan viselkedjek. Gondoltam magamban, hát jól van, lesz, ami lesz, elmegyünk az esperes úrhoz, a turniščei a legtekintélyesebb plébánia ott a vidékünkön, nagy plébániai épülete van, szép helyiségekkel, körülnéztem benne és nagyon tetszett. Ők ketten valamit beszélgettek, azt én nemigen hallgattam, amire azt mondta: jól van József, így mondta a nagybátyámnak, mert ő valamikor Lendván volt plébános, onnan került el esperesnek 23
