Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

Ahogy ő elment, jött egy másik tanító, aki muravidéki ember volt, tudott magyarul is valamennyire, bár nem annyira, hogy folyékonyan beszélt volna, de értette a magyar nyelvet. Természetesen magyarul már ő sem tanított. Nem is nagyon, de hát kicsit tiltotta a magyar nyelvet, de nem ösztönözte semmit se. Azért megengedte azt, hogy - lévén összevont osztályok - az idősebb gyerekek időnként a magyar ábécére minket tanítsanak. Nőtlen, mulatozó ember volt, néha mikor hazajött egy-egy ilyen mulatozási alkalomról, akkor három napig egyfolytában feküdt. Nem tanított. Ilyenkor a nagyobb gyerekekre bízott bennünket, ők tartották a rendet. A lakása meg úgy volt, hogy a hálószobájából a folyosón át belátott a tanterembe, s onnan hallgatott és figyelt, hogy most mi is történik. Annyira azért diplomatikus volt, hogy kioktatott bennünket, ha jönne mégis valaki - a tanfelügyelő, vagy ehhez hasonló -, akkor ugyebár hazudnunk kellett, azt mondani, hogy ő beteg.

Annak idején, amikor iskolába kezdtem járni, mindjárt akadt egy konfliktusom. Egy ilyen alkalomkor, amikor ő ugyancsak beteg volt egy nagy dáridózás után, a nagyobb gyerekek tartották a rendet, az egyik rám parancsolt, hogy menjek és töröljem le a táblát. Gyerekkoromban alacsony, kicsi, vézna gyerek voltam, a többiektől egy fejjel mindig kisebb. A szivacsot a kezembe vettem, ezzel kezdtem törölgetni, kicsit megcsúsztam, mert nem értem föl a táblát. A tábla elborult, neki az ablaknak, az ablaküvegegeket kitörte. A tanár meghallotta, fölugrott az ágyból és kérdezte, hogy ki az. A többiek talán örömükben mindjárt rám mutattak, gondolták, jobb, ha én kapok, mintha ők. Ez az ember engem annyira megvert azért, amit én nem készakarva csináltam, hogy valóban, hát akarva, nem akarva, az emberben talán abban a pillanatban fölmerült a nemzeti gyűlölet a szlovén nemzettel szemben. Minthogyha éppenséggel ő képviselte volna az egész szlovén nemzetet. De valójában nem, ő csak az egyik tagja volt. Mikor jól megvert, akkor azt mondta szlovénul, hogy zdaj panimaš, ami azt jelenti magyarul, hogy most jól megkaptad

15