Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

nyegében véve mások mellett a tűzoltóság is olyan szervezet, amely - ma már talán nem annyira, mert kevesebb szükség van rá, hanem a múltban - nemzetiségi összetartó erő volt. Miköz­ben a lendvai tűzoltóság irattárát egy kicsit a kezembe vettem, ezt világosan meg is állapítottam, és akkor azt mondtam nekik: jól van, megpróbálok összeszedni mindent, amit lehetséges, és így született meg a tűzoltóság krónikája. A második kiadás már részletesebb, az elsőben ugyan több a fénykép, ebben pedig több a szöveges dokumentáció. A kiadvány az emberek között nagy­­nagy érdeklődést keltett már azért is, mert két nyelven van írva. Legyünk őszinték, mindenki nem olvas szépirodalmat, és én azt gondolom, hogy az ilyen tevékenységgel, a szépirodalom­kedvelők mellett, egy másik csoport olvasni akaró ember érdek­lődését is fölkeltettük, akik ezáltal mégiscsak belenéztek leg­alább a magyar nyelvű dokumentum-kiadványba. Valahogyan az újságírási funkciómhoz köthető, hogy még ha nem is mindig voltam az újságnál, akkor is néha írogattam egy­két cikket. Szerettem mindig foglalkozni a történelemmel, és úgy éreztem, hogy az emberek a saját helyi történelmük iránt nagyon érdeklődnek. A „nagy" történelem vastag kötetekben is meg van írva, de a legkisebb, egyszerű falvakat, sőt a nagyobb településeket is csak ritkán érinti. így született meg az az elgon­dolás, hogy - mivel a szülőfalum Göntérháza - helytörténeti kis­monográfiákat adjunk ki. Pivar Ellával, aki munkatársam volt az újságnál, ketten elkészítettük az elsőt, én írtam meg benne Dobronak és Göntérháza, ő pedig Kót helytörténetét. Ebben a füzetecskében megpróbáltuk összefoglalni azt a „kis" történel­met, ami az emberek körében történt különböző területeken. Amikor a kötet napvilágot látott - mindenféle-fajta öndicséret nélkül mondom, nem is szándékom, mert így is, úgy is a tények beszélnek otthon ez után olyan érdeklődés volt, hogy két­­három nap alatt a 600 példányt elkapkodták. És abban a pilla­natban jöttek mindjárt az újabb kívánságok más települések ré­széről, hogy a mienket is csináljátok meg. 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom