Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
SZAB: Szintén a már korábban említett memoárodból tudom, hogy a magyar nemzetiségi érdekközösség és a lendvai kultúrközösség között évekig kemény viaskodás folyt. Nem tudom, hogy erről mindent elmondtunk-e? VS: Azt hiszem, meg kellett volna említenem az előbb még azt is, hogy az akkori erő-összemérés után a helyzet változott. Oda is új emberek kerültek, akik másképp álltak a dolog megvalósításához, elsősorban nem az egyéni érdekeket, hanem kimondottan a politikai és az alkotmányos célokat tartották szem előtt. És az utóbbi négy-öt év során, mondhatom azt, vannak olyan esetek, hogy ők jobban ösztönzik, jobban forszírozzák a nemzetiségi kultúra továbbfejlesztését, minőségileg a javítását, mint néha mi saját magunk. Úgyhogy itt pozitív előrelépésről beszélhetek, mert ha ezt nem mondanám meg őszintén, akkor talán úgy nézne ki, mintha még mindig az előbbeni hadiállapot volna. Valóban nincs úgy. SZAB: Néhány szóval már említetted a művelődési egyesületeket. Ezek szerint ma pontosan húsz ilyen működik. A kultúrcsoportok, művelődési egyesületek milyen utat tettek meg az elmúlt évtizedekben, úgy a tartalmi munkát, mint a tárgyi feltételeket tekintve? VS: A mostani húsz közül 1972-ben talán csak négy létezett, de azok egy része is csak papíron. SZAB: Az ötvenes években nagyobb volt a lendület? VS: Előbb volt egy nagyobb lendület, de ez a lendület lényegében az 1952-54 utáni években visszaesett, a '60-as években újra kezdődött, a '70-es években újra visszaesett. Úgyhogy 1972-ben - ha jól emlékszem rá - valójában csak a dobronaki létezett, mellette, 103
