Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

magyar nemzetiségű polgár a kérelmét beadhatja magyar nyelven is, s ott az arra hivatott szervek kötelesek a saját költségükön átfordítani, ugyanakkor kötelesek magyar nyelvű választ is adni neki. Még akkor is, ha külön nem kérte, ez hivatali kötelességük. A kétnyelvűségnek ez az írásbeli része, de van egy másik, szóbeli része is. Kötelezik a közigazgatást arra, hogy mindazokon a munkahelyeken, ahol az emberek nagy számban jelennek meg különböző ügyeik intézésénél, olyan hivatalnokokat kell alkalmazni - itt a nemzetiség nem számít -, akik mind a két nyelvet bírják. A tisztviselőnek egyrészt szlovénul így is jól kell tudnia, merthogy a szlovén a hivatalos nyelv, másrészt beszélje annyira a magyar nyelvet, hogy a polgárral mindenkor tolmács segítsége nélkül az ügyeket megtárgyalhatja, megbeszélheti. Vannak olyan munkahelyek is, ahol annak a bizonyos hivatalnoknak írásbeli válaszokat is kell adnia, végzéseket, vagy határozatokat, leveleket - magyar nyelven is -, ezeken a helyeken szintén olyan embereknek kell ülniük, akik tolmács nélkül alkalmasak erre.

A kétnyelvű bíróságokon pl. szintén tolmács nélkül folyik a tárgyalás. A lendvai bíróságon egy bíró kivételével - három van - mindegyik beszél magyarul, az emberek elmondhatják anyanyelvükön mondanivalójukat. Ha az ügyvéd nem tud magyarul - mert Lendván egyik olyan, hogy beszéli a nyelvüket, a másik nem -, a bíróság köteles gondoskodni tolmácsról, nem az ügyfél. A bíróságnak van saját fordítója is, hiszen ugyanúgy köteles két nyelven kiadni a végzéseit a nemzetiségileg vegyesen lakott területen.

Itt meg kell egy másik dolgot említenem. Készültek kötelezően előírt különböző kétnyelvű nyomtatványok is, ami a községi közigazgatást vagy pedig a bíróságot illeti. Az autósok hajtási engedélye, a személyi igazolvány is kétnyelvű. A falvak elnevezése és a többi nyilvános fölirat mindenütt kétnyelvűek. A nyelvi egyenjogúságnak ez volna a lényege, hogy a az írásos és szóbeli kommunikáció terén az élet minden szférájában egyaránt működjön.

101