Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)

"Én a halál rokona vagyok…" (Ady Endre) - halál-versek

Útravaló “Versek mindenütt teremnek, és ennek örülni kell, minthogy egy ember vagy egy emberi közösség nemcsak azáltal teremti meg otthonát, hogy házat épít, megműveli a földet, műhelyeket és iskolákat alapít, hanem azzal is, hogy verset ír róla: versekben veszi birtokába az életnek és a világnak azt a darabját, amelyen otthont kell teremtenie. Talán ez a szellemi követelmény is ösztönzi a kisebbségi sorsban élő fiatal magyar költőket arra, hogy számot vessenek mindazzal, amit szülőföldjük ad számukra, ami ezen a szülő­földön otthonos érték és hagyomány." Ezekkel a gondola­tokkal fogalmazta meg véleményét Z. Csuka Judit verses­kötetéről Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar írószö­vetség elnöke. A jeles irodalomtörténész szavaihoz csatlakozva hangsú­lyozni kívánom, hogy rendkívül fontos minden közösség számára, ha az irodalom terén újabb és újabb értékekre tesz szert. Különösképpen akkor, amikor összmagyar, illetve egye­temes értékteremtésre törekszik. így valamennyire túlszárnyalja a kisebbségi létből eredő szellemi és tartalmi korlátokat, még ha alapjában véve éppen az adott közösség megmaradása szempontjából jelent is legtöbbet. Z. Csuka Judit verseiben e cél elérésére törekszik. Teszi ezt úgy, hogy egyszerre kíván egyetemes és kisebbségi lenni, és sikerül is neki verseiben e két szempontot harmonikus egységbe olvasztani. Különösképpen jelentős és a jövő szempontjából reményt keltő, ha a fiatalabb nemzedék köréből verbuválódnak írók, költők. Z. Csuka Judit verseivel már néhány esztendeje rend­szeresen találkozunk, de első verseskötete újabb gazdagságot, beérett gyümölcsöt jelent a lélekszámában egyre fogyó, de szellemi erejében mégiscsak életképes erőt sugárzó mura­vidéki magyar közösségnek. A már idézett Pomogáts Béla a következőképpen elemzi a fiatal költő kötetben megjelent verseit: “Első verseskötetét, 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom