Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)
Visszatérés Ithakába - élet-versek
Végállomás II. Cimmermann Topiák János költőnek a vonatfütty az idő szárnyán az örökkévalóságba száguld a nap verítékében fürdő sínekre verejtékét hullatja az ég színes ablakok maradnak meg felettünk zakatolva tova tova kattanások a fák előre száguldanak zakatolva előre előre csikorgás a fák virágot bontanak a mozdony frissen prüsszent egyet majd megismétli a szertartást vasutasárny zötyögő kerékpáron sáros út fekete fröccsös fűszegéllyel végállomás- még nincs végállomás, még élni szeretnék, visszaszületni anyám méhébe, hogy újra kezdjem a teremtés gyönyörét, valahova vissza, vissza az Urálon túlra, hogy zötyögjön a karaván, nyerítsen a lovas sereg, dübörögjön a föld, hogy felépítsem Csontváry lerombolt Mosztárját, jajcei vízesését, hogy Ádám mellé még megszüljek egy Évát, hogy tanulják tőlem a diákok a magyar nyelvet, hogy verset írhassak neked. 16
