Bence Lajos: Szóval vágok rendet - Pannon tükör könyvek (Lendva - Zalaegerszeg, 2016)
Maradok a szóval, maradok a szóban
ahogy szótárunkból kifogy a jó, s jó hogy akad még, kivetni való, ahogy unjuk a folyamot, melyből veszélyes ár lesz, bár csermely korában nem a táplálja semmi vátesz, ahogy a szellem folyton lóvá tesz, míg ki nem csordul az ember vére, ráhullva önnön papírunkra, s parancsot nem kap a tűfejű nyomtatónk egyazon ujjúnktól, már elég induljon a kőkemény munka, a költemény-őrlemény és végül az irat-zúzda csíkjaiból összerakni újra, kapkodni szél keze után, ahogy szárnyra kél egy két és, meg e-s, az „akkor-ok” k-i, Ábel és Káin, mikor melyik KÁI-n, s mitől is lehetne minden „fain”, meg a hátam is fáj már az ülésbe, inkább mennék át ölésből ölelésbe, hagyni békén a papírt, mit bánni, mit a papné, mit a pap írt, s kinek-kinek ki kije volt, s miért az, békén hagynia ravaszt, újgyakorlatnak azért ennyi is megteszi, a hosszú 96
