Bence Lajos: Szóval vágok rendet - Pannon tükör könyvek (Lendva - Zalaegerszeg, 2016)

Tomboló türelemben

a felhővé nemesedő glória-ködben.

Hiszek a hajnalba újuló éjben, hiszek a fában és hiszek a fékben, hiszek az éjben és hiszek az „égbe menekvő” észben, hiszek a szélben és az akaratban, a panasszal tele tavaszban, hiszek a nyárban, s hiszek a szándékot követő, szájban felgyülemlett nyálban, és hiszek a nyájban, mely végre hazatalál, hiszek a hitben, mely másokért kiáll, az el nem tántorítható avarképződésben, hajön a tél, hiszek abban, ki „házat, telket, már csak másoknak remél”, hiszek a fajban és fagyban, hiszek a fájlban, és a mindig résen várakozó „Megálljban!” hiszek a ragban, hiszek az eleve elrendeltetésben és a fejfából kiálló szögben, a sebhely alatt duzzadó varban, a gézen átütő sebhelyben, a heg alatt induló gyógyulásban: hiszek az ellágyulásban és a kemény pöröly-beszédben, hiszek a jókor jött, soha el nem maradó intelemben,