Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)

Elmenni vagy visszajönni nehezebb?

Elmenni vagy VISSZAJÖNNI NEHEZEBB? Kettesével szedte a lépcsőt, pedig ez nem volt szoká­sa, meg tulajdonképpen nem is sietett. Inkább minél ké­sőbb szeretett volna fölérni, de legszívesebben visszafor­dult volna. Kedve szottyant beülni egy kocsmába, ahol egy ital mellett gondtalanul figyelné, amint cigarettafüst­je hömpölyögve elvegyül a többi füst között. Az utolsó lépcsőket ezért már lassabban, megfontoltan tette meg, de végül mégis megérkezett, és be kellett csöngetnie. Már nem volt ideje megfordulni és elsompolyogni, habár egy pillanatra ez is átvillant az agyán. Kinyílt az ajtó. Belépett a kis lakásba, amelynek szo­­kadan tisztaságától mindig megriadt egy kissé. Vélemé­nye szerint valamilyen tiszteletet parancsolt a látogatóra, és őt éppen azért idegesítette, mert tehetetlennek érezte magát vele szemben. Mintha szappan- és tejszaggal telt volna meg a tüdeje ettől a lakástól. Egy röpke, leheletnyi csókot nyomott a lány arcára, akiből szintén szappan- és tejszag áradt. Megijesztette ez a tisztaság, és dühvei töl­tötte el a gondolat, hogy ő ezt a lányt már a puszta érinté­sével, tekintetével is bemocskolhatja. Hirtelen durván magához ölelte, minden gyengédség nélkül csókolni kezd­te, és Ivette, mint mindig, ezúttal is alázatosan, minden zokszó nélkül simult hozzá. Sohasem ellenkezett és most ez az odaadó alázat is bosszantotta. Gyorsan elengedte, majdnem eltaszította magától, a lány pedig rémülten lé­pett hátra, majd zavartan a konyha felé ment.- Főzök egy kávét - mondta halkan. Csak akkor tűnt fel neki, hogy aznap még a szokottnál 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom