Zágorec-Csuka Judit: Kiűzve az Édenből (Lendva, 2003)

Múzsák nélkül

„Saját magunk ördögei vagyunk 4 és önmagunkat űzzük ki a Paradicsomból..."

(Goethe)

' Önnön mindenhatóságodnak hitében :» ne kívánd saját magadat megváltani, mert maeghaltak a Múzsák, de meghaltak az őket szülő istenek is, s felvonultak a titánok, a káosz uralkodik, s én itt maradtam élve.

Zágorec-Csuka Judit egy devalvált, már-már pandemoniummá („idegen istenek tűzhelyei, fekete hópelyhek”) sötétülő világ közepette áll, ahol „meghaltak a Múzsák” és „felvonultak a titánok, a káosz uralkodik”. Különösen erősen dübörög fel ez az érzés a „Vannak temetők” című versben. E kötetben is meghasadt léttel áll a „21. század oltárnélküliségében”. A szakadás viszont annak a közösségnek a meghasadt identitástudatával, sorsával függ össze, mellyel léte szakadhatatlanul össze van kötve, ahova visszahúzza minden: a muravidéki magyarsággal.

Eme összetört világban viszont sajátságos mó- M dón, női lényéből kiindulva azonosul a szüjpdőfölddel, a földdel, hozzá hasonlóvá, terempvé(„én teremtettelek”, „újrateremtenélek”) alva próbálja az ősi feminim harmóniateremtés vágyával helyrehozni a darabokra tört világot, a hiánnyal tátongó létet.

rSáli

Balazsek Dániel költő