Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)

Varga József 80 éves

Találtam egy üveg ásványvizet, töltöttem, s miközben iszogattam, arra lettem figyelmes, hogy az egyik asszony könnyei potyognak, miközben a maradék ételeket leszedi az asztalról. Olyan jelenet volt ez, hogy nem tudtam szó nélkül megállni. Megkérdeztem tőle, miért sír. Ezt válaszolta: „Tudja uram, ez az össze-vissza turkált ételmennyiség, sütemény az egész családomnak elegendő lenne hetekig, pedig öt gyermekem van. No és ilyen ételeket nem engedhetünk meg magunknak, erre nem telik nekünk..."

Ez a jelenet örökre megmarad emlékezetemben, s tudom, ezzel semmi nincs megoldva, de ekkor megfogadtam, hogy hasonló körülmények között soha nem fogok étkezni. Ezt azóta is hellyel-közzel betartom, s ha ilyenkor szóvá teszik nekem, miért nem eszem, ezt nehezen tudom elmagyarázni.

***

Tehát ez alkalommal is szádékoztam kivonni magam a „kötetlen étkezés" kötelmeiből, s igyekeztem a szobánkba, lepihenni. Szerencsére a szobatársaim is elfáradtak, s kérlelték Andrást, mutassa meg nekünk a szobánkat, mert inkább nyugovóra térnének. Miután elkalauzolt bennünket a szobánkba, ott lepakoltunk, a fáradságról elfeledkezve, ismerkedni kezdtünk egymással. Barcs János már találkozott a két, Szlovéniából, Lendvárói érkezett íróval, de én itt ismerkedtem meg velük. Varga József néhány mondatban elmondta, hogy tanár-ember, a maribori egyetem magyar tanszékének vezetője, író, költő. Előkerült egy demizson is, benne jóízű, zamatos borral, amely Jóska bátyám lendvai szőlőjéből készült. Néhány pohár elfogyasztása után már kiment az álom a szemünkből, úgy döntöttünk, hogy ameddig bírjuk, beszélgetéssel töltjük az időnket. Szúnyogh Sándor is elmondta magáról, hogy mivel foglalkozik. Televízió szerkesztő, író, több kiadvány szerkesztője.

Szó esett arról is, hogy Szlovéniában már könnyebb magyarnak lenni, de mostanra a vegyes házasságok miatt már csak kevés magyar él. S arról is szó esett, hogy ma már a magyar származású anyák sem tanítják gyermekeiket a magyar nyelvre, tehát az „anyanyelvűnk" veszélyben van itt is.

Hajnalig beszélgettünk, alig aludtunk egy keveset. Reggel úgy köszöntünk el, hogy kölcsönösen meglátogatjuk egymást.

40