Pál Péter: Digitális freskók (Lendva, 2014)
Ébresztő Valaki halkan betoppan szobámba, Néhány röpke pillanatra megáll, S én már ébren meredek az ablakon át. Unalmamban később a mennyezetet bámulom, s annak pókhálóit, meg egy portrén, hogy kenődik a kék pasztell. Itt-ott valami nesz besuhog az udvarról, azt hallgatom. A rímek csak úgy dőlnek fejembe. De mivel fekszem, leírni őket nem tudom. Talán az éjjeli rock- koncertről, egy műsorról, vagy éppen Bence és Halász könyvbemutatójáról, de oly üres és kopár rímek csupán, hogy kár lenne elmondanom. Egyszer csak rámeredek a mobilra, mintha várnék a végleg ütő órára, megszólal az ébresztő: »Hét óra!« 65
/
